Foglalkozása a peres iratok szerint: műszerész

Apja 1919-ben harcolt a Vörös Hadseregben, a Tanácsköztársaság leverése után bebörtönözték. Nickelsburg László műszerésznek tanult. 1941-ben szabadult fel, majd a következő évben csatlakozott a vasasszakszervezethez. A háború alatt különféle békepárti tömegakciókban is részt vett. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, de megszökött, és a háború végéig bujkált. Családját Bergen-Belsenbe deportálták, mindannyian elpusztultak. A háború után szakmájában dolgozott, miközben bekapcsolódott a kommunista ifjúsági mozgalomba, és belépett a pártba. 1950-ben kizárták az MDP-ből, ugyanakkor a rendőrség ügynöke lett, de nem egyértelmű, hogy politikai vagy köztörvényes vonalon foglalkoztatták-e. Hamarosan művezető, majd termelési osztályvezető lett, többszörös sztahanovista élmunkás. Nős volt, házasságából egy gyermeke született. 1956. október 31-ig többnyire otthonában tartózkodott, segített lakótársai (elsősorban a gyerekek) élelemmel való ellátásában. Október 31-én a Köztársaság téren történtek után először röplapokkal próbálta segíteni a rend helyreállítását, majd többekkel együtt egy fegyveres rendfenntartó csoportot kezdett szervezni. Egységét másnap alárendelte a kerületben a rendőrség vezetése alatt alakuló nemzetőrségnek, majd november 1-jén a Király Béla és Kopácsi Sándor vezette Forradalmi Karhatalmi Bizottságnak (FKB). A Baross téri egység vezetőjeként részt vett az FKB-n belül alakult operatív bizottság munkájában, november 3-án ott volt a Deák téri kapitányságon tartott értekezleten. November 4-én reggel nem vállalta a szovjetek elleni fegyveres harcot, több társával együtt a Péterfy Sándor Utcai Kórházba húzódott. Ott bekapcsolódott a sebesültek mentésébe, és tartotta a kapcsolatot nemzetőreivel. November 6-án mentés közben maga is megsebesült, egy hétig a Péterfyben ápolták. December elején Ausztriába menekült, de néhány nap múlva visszatért Magyarországra. A politikai rendőrség még a hónap közepén őrizetbe vette, majd egy hét után azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy együttműködik velük a felkelésben részt vettek felderítésében. Nickelsburg vállalta, de nem teljesítette a feladatot. Az őt felkereső felkelőkről (köztük ügynökökről) nem jelentett, ellenben igyekezett lebeszélni őket a kilátástalan küzdelemről, ezért 1957. február 11-én ismét őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték. 1959-ben ötvenhatos szerepéért jogerősen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban pótnyomozást rendeltek el az ügyében, majd miután tanúvallomást tett a Baross téri nemzetőrök ellen Köztársaság téri vádakkal indított perben, nyolcadrendű vádlottként bevonták az eljárásba. A Köztársaság téri szerepével kapcsolatban felmerült vádakat mindvégig tagadta, társaira sem volt hajlandó terhelő vallomást tenni. Ő volt az 1956 utáni megtorlás utolsó kivégzett áldozata.