Foglalkozása a peres iratok szerint: villanyhegesztő

Apja cipészsegéd, anyja háztartásbeli volt, mindketten süketnémák. A család 1945-ben Zsámbékra, három évvel később Csepelre költözött. Horváth hét elemit végzett, 1950-től hegesztőnek tanult. 1953. április 6-án több társával megpróbált Nyugatra szökni, de elfogták, és egy év börtönre ítélték. Szabadulása után több munkahelye is volt, 1956 januárjától a MÁVAG-gyárban dolgozott. A forradalom kitörésekor vidéken tartózkodott, október 24-én tért haza. Tizennégy éves öccse keresése közben, a Rádió közelében bekapcsolódott a fegyveres harcba. Később Csepelen csatlakozott a nemzetőrséghez. Részt vett államvédelmi tisztek előállításában, november 4. után pedig a csepeli harcokban és a szigetre vezető hidak felrobbantásában. Csoportja november 9-ig tartott ki. Közben öccsét a szovjetek deportálták, de – fiatalkorúként – visszaküldték Ungvárról. Miután megtudta, hogy a hatóságok keresik azokat, akik részt vettek a felkelésben, elhatározta, hogy Nyugatra menekül, de miután értesült róla, hogy Maléter Pál csapataival folytatja a harcot a Bakonyban, úgy döntött, csatlakozik hozzá. December 6-án öccsével (akit később hazaküldött) és néhány ismerősével Zirc környékére ment. Mivel Maléter csapatát nem találták meg (az nem létezett), néhány helyivel kiegészülve vadászházakban húzták meg magukat, élelemmel pedig nagyrészt a környéken élők látták el őket. A hivatalos iratok szerint kisebb lopásokat is elkövettek, és robbanóanyag beszerzésére is kísérletet tettek. December 12-én rajtaütöttek a bakonybéli BM-üdülőn, és tűzharcot vívtak az ott leltározó tisztekkel: egy tűzoltó főhadnagyot megsebesítettek. Másnap lefegyvereztek két pénzügyőrt, Horváth pedig rálőtt az őket üldöző rendőrökre. December 22-én végül szovjet segítséggel, a Bakonyszentlászló és Porva között található Aliz vadászházban fogták el őket.