Foglalkozása a peres iratok szerint: kocsikísérő

Szegeden született, de a Felvidéken nevelkedett. Csak azt követően kapta vissza a magyar állampolgárságot, hogy felvették a Pázmány Péter Tudományegyetemre. Az egyetem elvégzése után a fővárosi közigazgatásban dolgozott, majd 1950-ben átszervezésre hivatkozva nyugdíjazták. Ezt követően – adminisztratív munkakörben – számos munkahelyen megfordult, majd 1956 nyarán a nagytétényi Tükernél helyezkedett el kocsikísérőként. 1931-től többször volt katona, részt vett a Felvidék, Észak-Erdély és a Délvidék visszacsatolásában. 1941-ben főhadnaggyá léptették elő, rangját 1945-ben az igazolóbizottság is meghagyta. Nős volt, két (1956-ban már nagykorú) gyermek édesapja. A forradalom idején a nagytétényi tanáccsal és a helyi fegyveres alakulatok parancsnokaival egyetértésben megválasztott nemzeti bizottság felkérésére még október 28. előtt elvállalta a nemzetőrség vezetését. A szervezet mindvégig együttműködött a helyi rendőrséggel és honvédséggel, a településen már a Forradalmi Karhatalmi Bizottság megalakítása előtt hármas járőrök felügyeltek a rendre, biztosították a középületeket, a vasútállomásokat stb. November 1-jétől nemzetőrök őrizték a hárosi lőszerraktárat, amelyet az oda rendelt államvédelmisek október végén őrizetlenül hagytak. Több esetben állítottak elő különféle vádakkal illetett személyeket, akiket, miután kiderült, hogy gyanújuk alaptalan, minden esetben elengedtek. Nagytétényben nem került sor az ávósok őrizetbe vételére, mindössze arra szólították fel őket, hogy tartózkodjanak a lakásukon. Egyetlen tisztet vettek csak őrizetbe, Stollár László főhadnagyot, akit kihallgatása után a budafoki parancsnokságra vittek, ahonnan a Fő utcai katonai börtönbe került. November 4-én reggel egy kisebb tüzéregység érkezett Nagytéténybe, amelynek tagjai segítségével a nemzetőrök ütegállásokat kezdtek kiépíteni, de a szovjet csapatok közeledésekor abbahagyták a munkát. Összegyűjtötték a szétszéledt fegyveres egységek (a helyi rendőrőrs és a tüzéralakulat) fegyvereit, amelyeket vagy még aznap visszaadtak, vagy november 8-án átadtak a budafoki kapitányságról érkezett rendőröknek. November 6-án a parancsnok engedélyével két tehergépkocsit és két löveget elvittek a hárosi lőszerraktárból, amelyet akkor már csak néhány honvédtiszt őrzött. Az egyiket Budafokra, a másikat a balatoni műútra vitték, de a perben nincs nyoma, hogy bármelyikkel lőtték volna a szovjeteket. Fáyt már 1957. február 17-én őrizetbe vette a Budapest XXII. kerületi kapitányság, de csak májustól maradtak fenn vele készült jegyzőkönyvek. Az elsőfokú ítélet kihirdetését követően a Nagy Ignác utcai börtön parancsnoksága húsz nap szigorított zárkával büntette azon a címen, hogy „a zárkában meg nem engedhetően beszélt”.