Perek

Vádlottak: 1726 / 1734

1925. 12. 24. Sály — 1958. 03. 14. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Szegényparaszti családban született. Egy ideig a családnak 1945-ben juttatott négy kataszteri holdas birtokon, majd 1949-től Budapesten dolgozott segédmunkásként különböző munkahelyeken, 1956-ban a hárosi falemezgyárban. 1954-ben megnősült, gyermekük nem született. Kétszer ítélték el lopás vádjával (1945-ben és 1948-ban), 1951-ben pedig izgatás címén indult ellene eljárás, de felmentették. Október 26-án lakóhelyén, Nagytétényben részt vett két katonai tehergépkocsi megállításában és az azokon utazó honvédek lefegyverzésében. A fegyvereket elzárták a kultúrházban. A helyi tanács vezetőinek és a fegyveres testületek parancsnokainak részvételével még aznap megalakult a nemzeti bizottság és annak alárendelten a nemzetőrség. Zrínyit beválasztották a nemzeti bizottságba, és tagja lett a nemzetőrségnek. A következő napokban a nemzeti bizottság vezetőinek utasítására behívta vagy előállította a kultúrházba a Nagytétényben lakó államvédelmi tiszteket, akiket adataik felvétele és rövid kihallgatásuk után azzal engedtek el, hogy további intézkedésig kötelesek a lakásukon tartózkodni. Egyetlen őrizetbe vételre került csak sor: november 2-án Stollár László államvédelmi főhadnagyot a kerületi nemzetőr-parancsnokságra küldték tovább, aki onnan a Fő utcai katonai börtönbe került. A nemzetőrök az államvédelmiseken kívül másokat is előállítottak, akik ellen valamilyen bejelentés érkezett, de miután tisztázódott a feljelentések alaptalan volta, mindenkit elengedtek. A behívottakat vagy előállítottakat fizikailag senki nem bántotta, ilyennel nem is vádolták a nemzetőröket. November 4-én reggel a rendőrök kitűzték a fehér zászlót, és összehordták egy kupacba a fegyvereket. Azokat a nemzetőrök elvitték, de még aznap este visszaadták a rendőröknek. Ugyancsak a második szovjet támadás napján két tehergépkocsit és két löveget is elvittek a szérűskerti tüzérkörletből. Az egyik kocsit és löveget a budafoki nemzetőröknek adták, a másikat kivitték a balatoni műútra. 1957. március 29-én, körözés alapján fogták el.

Az ügyben 1957. februárban került sor az első őrizetbe vételekre. A nagytétényi nemzetőrök ellen kezdetben köztörvényesített vádak alapján a Budapest XXII. kerületi kapitányság folytatott vizsgálatot. Ügyük június elején került a politikai rendőrség budapesti vizsgálati osztályához, akkor vonták össze a nagytétényi nemzeti bizottság vezetői elleni nyomozással. A nemzeti bizottság elnöke volt az elsőrendű vádlott, de az eljárás középpontjában a nemzetőrség tevékenysége állt. Mindkét, a perben halálra ítélt és kivégzett vádlott nemzetőr volt (Fáy Ferenc a nemzetőrség parancsnoka). Ítéletük azért aránytalanul súlyos, mert Nagytétényben sem a nemzetőrség, sem mások nem követtek el olyan súlyú vagy jellegű cselekményeket, amelyek alapul szolgálhattak volna a halálos ítéletekhez. A település területén nem zajlott fegyveres harc, és más, súlyos következményekkel járó erőszakos cselekmény sem történt. A nemzetőrség – amely előbb alakult meg, mint annak országos, központi parancsnoksága – mindvégig együttműködött a helyi rendőrséggel és a honvédséggel, október 29-től együtt teljesítettek szolgálatot. A szervezet feladata a közrend fenntartása volt, amit eredményesen látott el: megakadályozta fegyverek és lőszerek széthordását, és elejét vette a személyes leszámolásoknak is. A büntetőeljárás során a vádak folyamatosan súlyosbodtak és szaporodtak. Különösen ez utóbbi körülmény tette lehetővé, hogy Fáyt és Zrínyit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéljék első-, majd halálra másodfokon. Külön bűncselekménynek – államrend elleni szervezkedés vezetésének – tekintették a nemzetőrség vezetését, illetve az abban való tagságot, és különféle köztörvényes cselekményeknek (személyes szabadság megsértése, rablás stb.) azt, amit nemzetőrként követtek el: ávósok előállítását és kihallgatását, a nemzetőrség felszerelését stb. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa egyik halálra ítélt vádlottat sem ajánlotta kegyelemre, így rajtuk az ítéletet már másnap végrehajtották.