Foglalkozása a peres iratok szerint: vendéglátós

Parasztcsaládban született. Hat elemit végzett, majd 1949-ben bevonult katonának. Az egyéves tiszti iskola elvégzése után, 1950 és 1953 között alhadnagyként szolgált. Ekkor családi okokra hivatkozva leszerelt, és előbb hentesként dolgozott, később a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnál helyezkedett el. 1955-ben hivatali hatalommal való visszaélés címén egy év börtönre ítélték, de másodfokon leszállították a büntetését, így hat hónap után szabadult. 1956. október 26-án jelen volt a Belügyminisztérium megyei főosztálya elleni támadásnál, majd részt vett az épület átvizsgálásában. November 1-jén mint tartalékos alhadnagyot behívták nemzetőrnek. November 4-én az itt kapott fegyvereit – egy géppisztolyt és egy pisztolyt – hazavitte, és a lakásán elrejtette. December 10-én jelen volt azon a miskolci nyomdánál tartott tüntetésen, amelyen a tömeggel szemben a szovjet csapatok és a karhatalmisták fegyvert használtak. Hullár a megmozduláson egyes tanúvallomások szerint tüzet akart nyitni a szovjet katonákra. December 21-én vették őrizetbe, miután a lakásán géppisztolyát és pisztolyát is megtalálták, valamint jelentősebb mennyiségű lőszerre bukkantak. A nyomozók azzal is meggyanúsították, hogy egy „fehérpartizán-csoport” tagja. (A szervek így nevezték azokat a sokszor csupán laza csoportosulásokat, amelyek november 4. után sem mondtak le a fegyveres ellenállásról.) A bíróság előtt tett vallomása szerint a fegyvereket önvédelemből tartotta meg, mivel többször megfenyegették. Végig tagadta, hogy ott lett volna a nyomda előtti megmozduláson. A beidézett tanúk jelentős része semmi terhelőt nem tudott róla elmondani, sőt egyikük kijelentette, hogy október 26-án Hullár közbelépése mentette meg.