Foglalkozása a peres iratok szerint: raktáros

Apja honvéd törzsőrmester volt, 1945 után üzemi lakatosként dolgozott. A család 1944-ben Nyugatra menekült. Egy évvel később hazatértek, Iván Kovács apja 1946 augusztusában szabadult a hadifogságból. 1951-ben közgazdasági érettségit tett. Vallomása szerint apja katonai múltja miatt nem vették fel sem a jogi karra, sem a diplomáciai főiskolára. Egy éven át a Közgazdaságtudományi Egyetem esti tagozatának hallgatója volt. 1951 és 1953 között a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott polgári alkalmazottként, de „nyugatos” múltja miatt elbocsátották. 1952-ben Alsógödre költözött, itt később sportköri előadó lett. Tehetséges labdarúgó volt. A sport korabeli támogatási rendszere az üzemekre épült, ennek következtében 1954-től számos (részben sporttal összefüggő) munkahelye és állása volt. A forradalom kitörésekor az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat alkalmazta raktárosként. 1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, és jelen volt a Bródy Sándor utcában, a Rádió előtt zajló eseményeknél is. Tagja lett az egyik küldöttségnek, amelyik bejutott az épületbe, és tárgyalt a Rádió vezetőivel – eredménytelenül. Éjfél után az elsők között kapcsolódott be a fegyveres harcba: az Üllői úton és a Kálvin térnél feltartóztatták a Rádió felmentésére küldött csapatokat. Reggel a szovjetek elfogták, lefegyverezték, de hamarosan szabadon engedték. Csatlakozott a Corvin mozinál harcolókhoz, 25-én a fegyveresek már őt tekintették a parancsnoknak. A fegyverszünetig kitartottak, az egyre erősebb szovjet támadások ellenére megtartották a bázisukat, sőt, ki is szélesítették az ellenőrzésük alá vont területet. Október 26-án este Pongrátz Gergellyel egyetértésben hajlandó volt az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság és a Budapesti Rendőr-főkapitányság közvetítésével fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeni. Ennek során megfogalmazták követeléseiket, és ígéretet tettek a fegyver letételére, de csak a szovjet csapatok Budapestről történő kivonása után. Ezen tárgyalások során vált feszültté a két vezető, Iván Kovács és Pongrátz Gergely viszonya. A több helyszínen (a Honvédelmi Minisztériumban, a pártközpontban, illetve a Corvin moziban) folytatott tárgyalásokon Iván Kovács képviselte a diplomatikusabb, az ellentétek áthidalása révén megegyezésre törekvő álláspontot. Ennek következtében a tényleges fegyverszünet hatályba lépése, illetve a nemzetőrség főparancsnokságának megalakítása után Pongrátz lett a corvinista nemzetőrök parancsnoka, Iván Kovács pedig a felkelők képviseletében a nemzetőr főparancsnokság munkájába kapcsolódott be. November 4-én, a szovjet támadás hírére corvinista társai árulással gyanúsították, és őrizetbe vették, de miközben átkísérték a Kilián laktanyába (egyik kísérője a más perben halálra ítélt és kivégzett Renner Péter volt), sikerült megszöknie. November 11-én jutott haza Alsógödre. A fegyvereit elrejtette, és röplapok készítésébe kezdett. Azokhoz jegyzeteket készített, amelyeket később, a házkutatás során megtaláltak, és bizonyítékként használtak fel a perében. Bár többen, köztük a Corvinban megismert, és később vele egy perben elítélt menyasszonya is kérte, hogy meneküljön Nyugatra, erre nem volt hajlandó. November végén felvette a munkát. 1957 januárjától társaival Maléter kiszabadítását tervezte, február 23-án pedig megalapították a Turul Pártot, amely programjában a forradalmi követeléseket vitte tovább, kiegészítve azokat a Kádár-kormány leváltásával. Egyik társánál március 9-én találták meg a röplapokat, három nappal később őt is őrizetbe vették.