Foglalkozása a peres iratok szerint: könyvelő

Alkalmazotti családban született. Apja asztalossegéd volt, később a MÁV-nál lett szertáros. Józsa közgazdasági technikumot végzett, majd állami gazdaságokban dolgozott. 1953-ban egy ideig az Állampusztai Büntetés-végrehajtási Munkahelyen tevékenykedett könyvelőként. Ezt követően a bodroghalmi tanács begyűjtési csoportjához került, 1955 őszétől pedig egy élelmiszeripari iskola irodakezelőjeként kapott állást. 1956. október 26-án csatlakozott a sátoraljaújhelyi nemzetőrséghez, amelynek tagjaként letartóztatásokban is részt vett. November 4-én mintegy százötven–kétszáz nemzetőr kivonult a kőkapui kastélyhoz, ahova másnap a kádárista milíciát szervezni kezdő pártbizottsági tagokat és katonatiszteket is kivitték. A Kummer Károly vezette, jól szervezett csoport jelentős fegyverzettel rendelkezett. Józsa tagja volt ennek a csapatnak, de akcióikban (november 5-én megrohanták a tanácsházát és két napig fogva tartották a város kommunista vezetőit, másnap a nyomdát is elfoglalták) nem vett részt. A kőkapui ellenállók végül november 10-én tették le a fegyvert. Józsa hazaindult, de előbb meglátogatta Erdőbényén lakó barátnőjét, és útközben talált egy géppisztolyt három tárral. A fegyvert nem szolgáltatta be, hanem átadta megőrzésre egy ismerősének, Csaba Bélának. A géppisztolyt 1957. február 19-én nála találták meg. Józsát 1957. február 7-én mint nemzetőrt tartóztatták le. A perben szerepelt olyan tanú, aki szerint Józsa azzal dicsekedett neki, hogy nyilasként Kassán embereket lőtt agyon. Bár szervezkedés címén nem emeltek ellene vádat, a halálos ítéletben nagy szerepet játszott nemzetőri szolgálata, illetve maga a sátoraljaújhelyi ellenállás.