Foglalkozása a peres iratok szerint: autóbusz kalauz

Apja pincérként dolgozott. Nyolc általánost és két gimnáziumi osztályt végzett, majd ipari tanuló lett a Ganz (akkor Klement Gottwald) Villamossági Gyárban. 1954-ben szabadult fel villanyszerelőként. Egy ideig a MÁV Járműjavítónál dolgozott, majd kalauzként helyezkedett el a Fővárosi Autóbusz Vállalatnál. Sorkatonai szolgálatát 1955 novemberében Rákospalotán, a 33. honi légvédelmi tüzérezrednél kezdte meg. A forradalom kitörése után Dunakeszire, a vagongyár biztosítására vezényelték az ütegét. Ütegparancsnoka a majdani per elsőrendű vádlottja, Kampf István hadnagy volt. Október 28. után is maradtak Dunakeszin, a nemzetőrökkel együtt biztosították, hogy a Budapestről kivont szovjet csapatok ne menjenek vissza a fővárosba, és onnan se támadják meg őket felkelők. Annak a lövegnek a parancsnoka, amelyhez a szintén kivégzett Korsós Józseffel be volt osztva, a vele együtt perbe vont Herczeg József szakaszvezető volt. Október 31-én reggel egy szovjet tartálykocsi és egy teherautó érkezett Vác felől. A nemzetőrök rájuk lőttek: a tartálykocsi elmenekült, a teherautó viszont találatot kapott és megállt. A kocsi parancsnoka folytatni akarta az utat, ezen vitázott Herczeg szakaszvezetővel, amikor Czédli karabéllyal agyonlőtte. Közben nemzetőrök és más civilek dulakodni kezdtek a szovjet katonákkal, és kérték a tüzéreket, hogy nyissanak tüzet. Erre az úton elhelyezett légvédelmi ágyú, amelynek Korsós József volt a kezelője, leadott négy lövést. Azt a perben nem sikerült tisztázni, hogy ez parancsra vagy parancs nélkül történt. A tehergépkocsi kigyulladt, több katona bennégett, a menekülőket gyalogsági fegyverekkel lőtték. Az ütközet után egy sebesült szovjet katonát kórházba szállítottak. Czédlit 1957 januárjában áthelyezték a határőrséghez, 1958. februári őrizetbe vételéig őrvezetőként szolgált.