Foglalkozása a peres iratok szerint: csillés

Apja fuvaros volt, 1945 után gépi fafűrészeléssel foglalkozott, anyja házfelügyelőként dolgozott. Három elemit végzett, de elmondása szerint már hétéves korától munkavégzésre kényszerült. Egy ideig az apja mellett dolgozott, majd bányásznak állt. Rövidesen Budapestre ment, és egy ideig pályaudvarok környékén csavargott. 1950-ben egy év nyolc hónapra ítélték hatósági közeg elleni erőszakért. A Kaposvári Járásbíróság 1952. március 19-én közveszélyes munkakerülés címén egy hónap és tizenöt nap börtönre ítélte. 1953-ban – szintén Kaposváron – három évre ítélték hatósági közeg elleni erőszak és társadalmi tulajdon megrongálása vádjával. 1956 tavaszán szabadult, és már nyáron behívták katonai szolgálatra. Bevonult, de hamarosan megszökött. Október 8-án elfogták, a forradalom kitörésekor a katonai ügyészség Fő utcai fogdájában volt előzetes letartóztatásban. Október 30-án szabadult, amikor az „ávó” szétesése után felkelők szállták meg az épületet. Hogy igazolványt szerezzen, csatlakozott a Széna téri nemzetőrökhöz. November 4-én egy ideig a II. kerületi pártbizottság épületében, majd a Központi Statisztikai Hivatalban tartózkodott, a peres iratokból nem derül ki, hogy részt vett-e a fegyveres harcban. November 7-én Szabó bácsiékkal Pesthidegkúton át Solymárra menekült. Ott fegyvertisztítás közben bokán lőtte magát, társai Pilisszentivánra vitték orvoshoz. Ott kapcsolatba került a helyi nemzetőrökkel, akik a községben összegyűjtött fegyvereknek csak egy részét szolgáltatták be a szovjeteknek, a többit elrejtették. Miután hírét vették, hogy a deportálások elleni tiltakozásképpen felkelők megrongáltak több vasútvonalat, ők is hasonló akciót terveztek. November végén kétszer is megpróbálták felrobbantani vagy legalább megrongálni a Budapest–Esztergom vonal egyik sínszálát, de egyszer sem sikerült, pedig kézigránátokkal és dinamittal is próbálkoztak. Miután november 26-án Nagy József kapott egy igazolást a pilisszentiváni községi tanácstól, hazautazott. 1956 decemberében leszerelték a katonaságtól. A komlói bányában helyezkedett el csillésként, ez a sztrájkok után nagyon jól jövedelmező állást jelentett. Ám hamarosan ismét börtönbe került: februárban hatósági közeg elleni erőszak címén három hónapra, majd egy következő esetért 1958. januárban két év börtönre ítélték. 1958 elején kapcsolatba hozták a pilisszentiváni fegyverrejtegető nemzetőrök ügyével. Az ő és három társa ügyét 1958. július 23-án kapcsolták a Kásás Andor és társai-perhez.