Perek

Vádlottak: 1070 / 1734

1921. 09. 01. Nyírmada

Foglalkozása a peres iratok szerint: vájár

Nagy Józsefet a Kásás Andor és társai elleni perben ítélték halálra. Az 1957. március 2-án indult eljárás első gyanúsítottja a pilisszentiváni Kovacsik János, egykori nemzetőr volt, akit fegyverrejtegetés miatt vontak eljárás alá. Ügyét az érvényben lévő statárium ellenére a Pestvidéki Járásbíróság tárgyalta 1957 májusában és július 2-án. Pótnyomozás után a perhez kapcsolták a Kásás Andor és két társa ellen indított eljárást. Kásás november 4-én néhány órán keresztül a pilisszentiváni nemzetőrség katonai tanácsadójaként tevékenykedett (a község közelében nem volt összetűzés), 1945 előtt pedig katonatiszt volt, a Don-kanyarban a 23. könnyűhadosztály vezérkari főnökeként szolgált. A háború után öt évre ítélték. Múltja miatt különösen alkalmas volt arra, hogy igazolja, a forradalom célja a régi rendszer helyreállítása volt, az elsőrendű vádlott is ő lett. A Kásás és három társa elleni vádirat 1957. decemberben készült el, a tárgyalás 1958. február 21-én kezdődött a Pest Megyei Bíróságon. A perhez 1958. július 23-án pótvádirattal kapcsolták hozzá Nagy és három társa ügyét. Ekkortól Kásás másodrendű vádlottként szerepelt a jegyzőkönyvekben, de az ítéletben visszakapta első helyét. Nagyra büntetett előélete miatt a „lumpen elem” szerepét osztotta a vádhatóság. Az eljárás, miként az ötvenhatos eljárások többsége, nem a vádlottak személyi körülményeinek és cselekményeinek feltárására, hanem a per tárgyául kiszemelt bűncselekmény elégséges bizonyítására törekedett. Ezért, noha általában súlyos bűntettnek tekintették a november 4. utáni fegyveres harcot, és különösen veszélyesnek ítélték Szabó bácsi „ellenforradalmi bandáját”, ezúttal homályban maradtak Nagy Pilisszentivánra érkezése előtti cselekményei. A Pest Megyei Bíróság 1958. augusztus 1-jén Nagyot a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezése, fegyver-, lőszer- és robbanóanyag-rejtegetés, valamint társadalmi tulajdon felrobbantásnak megismételt kísérlete vádjával életfogytig tartó börtönre ítélte. Ekkor még azért kerülte el a legsúlyosabb ítéletet, mert „mint az elnyomott munkásosztály gyermeke, a felszabadulás előtt nem kaphatott megfelelő nevelést”. Kásás tizenöt évet, a többiek két és tíz év közötti büntetéseket kaptak. Kásás ügyét a másodfokú tárgyalás előtt, 1959. április 17-én bizonyításkiegészítés miatt elkülönítették. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa 1959. április 21-én Nagy ítéletét halálbüntetésre változtatta. Ezt vezető szerepével, és azzal indokolták, hogy robbantási kísérleteivel súlyosan veszélyeztette a konszolidációt. Két nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.