Perek

Perek: 123 / 275

Kiss Istvánt 1957. december 29-én fogták el, amikor megpróbált Ausztriából visszajutni Magyarországra. Először hűtlenséggel és tiltott határátlépéssel gyanúsították, de nagyon hamar kiderült, hogy a Maros utcai csoport tagjaként fegyveresen részt vett az „ellenforradalomban”, ezért a politikai rendőrség központi vizsgálati osztálya folytatta le az ügyében a nyomozást. A vizsgálatot 1958. május végén zárták le, miután elégségesen bizonyítottnak tekintették, hogy elkövette a hűtlenség, az államrend elleni szervezkedésben való tevékeny részvétel és a többrendbeli tiltott határátlépés bűncselekményét. Ügye a hűtlenségi vádpont miatt került katonai eljárásra, amely bűncselekményben a Budapesti Katonai Bíróságnak volt országos hatásköre. Június 12-én, ügyészi kihallgatásán tagadta, hogy a CIC (a jegyzőkönyvbe alig azonosíthatóan, Cziánszi formában került be) felhívására kémkedésre vállalkozott volna. Csak azt ismerte el, hogy felszólították kémtevékenységre, de ő visszautasította az ajánlatot. Arra hivatkozott, hogy ezzel ellentétes vallomását kényszer hatására tette. Másnap a katonai ügyészség magáévá tette a rendőrségen készített vádiratot, amely alapján a hadbíróság július 18-án megkezdte és be is fejezte a tárgyalást. Kiss az utolsó szó lehetőségével nem kívánt élni, de a halálos ítélet ellen enyhítésért fellebbezett. A Budapesti Katonai Bíróság 1958. július 21-én kihirdetett ítéletében folytatólagosan elkövetett hűtlenség, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, háromrendbeli tiltott határátlépés és csoportos tiltott határátlépéshez való segítségnyújtás miatt ítélte halálra. A Legfelsőbb Bíróság szeptember 20-án helyben hagyta az ítéletet. Az Elnöki Tanács október 10-én elutasította a kegyelmi kérvényét. Hat nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán kivégezték.