Foglalkozása a peres iratok szerint: vasesztergályos

Apja mezőgazdasági cseléd volt, 1935-től pedig a salgótarjáni tűzhelygyárban dolgozott. Három polgári iskolai osztály elvégzése után vasesztergályos ipari tanulóként ő is a tűzhelygyárban helyezkedett el. 1953-ban szabadult fel, a MÁVAUT-nál kezdett dolgozni. Novemberben behívták katonának, a határőrséghez került. 1954-ben megnősült, egy gyermeke született. A forradalom előtt és alatt későbbi vádlott-társával, Varga Péterrel együtt a susai őrsön teljesített szolgálatot. Egy hónap sem volt már hátra a szolgálati idejéből, amikor kitört a forradalom. 1956. október 29-én Ózdon Török István nemzetőrparancsnok idegösszeomlása következtében lövöldözni kezdett a rendőrség épületében, amibe bekapcsolódtak a parancsnokság előtt gyülekező nemzetőrök is. A városban hamar elterjedt a valótlan hír, hogy a rendőrök, és különösen az „ávó” szembefordult a forradalommal. Miután megszólalt a gyárak szirénája, és a hangos híradó is harcra tüzelte az embereket, nagy tömeg gyülekezett a Kaszinó (a munkástanács székhelye) előtt. Polgári személyek mellett több intézmény is a susai határőr őrstől kért segítséget, ahonnan a küldöttekkel együtt egy nagyobb egység a városba indult a rend helyreállítására. A határőröket nagy ovációval fogadták. Mire a központba értek, a tömeg agyonverte Horning Ferenc ügyészségi nyomozót. A téren éppen Horváth József államvédelmi hadnagyot bántalmazták. Varga Péter puskatussal kétszer fejbe ütötte a menekülni próbáló hadnagyot. Később csatlakoztak Kolozsy Istvánhoz, aki személygépkocsin Cs. Nagy Zsigmond rendőr századost vitte a munkástanácshoz, kocsijuk azonban elakadt a tömegben. Cs. Nagy Zsigmondot kirángatták, összeverték, majd felakasztották egy fára. Magyar a bántalmazásban nem vett részt. 1956. november 12-én őrvezetőként szerelt le, majd egy ideig a tűzhelygyárban, 1957 nyarától pedig a MÁV-nál dolgozott, a salgótarjáni fűtőház esztergályosaként. 1958. március 30-án vették őrizetbe. 1963 tavaszán adminisztratív hiba miatt a rendőrök keresték a lakásán, hogy előállítsák börtönbüntetésének folytatására. (A nagy amnesztia alkalmával több esetben szabadlábra helyeztek olyanokat is, akikről később megállapították, hogy nem vonatkozik rájuk az amnesztia, ezért folytatniuk kell büntetésük letöltését.) A család az 1989. évi ünnepélyes temetésig abban a tudatban élt, hogy Magyar valahol Szibériában raboskodik, de él.