Foglalkozása a peres iratok szerint: vegyipari munkás

Apja gyári munkás volt, az első világháborúban hősi halált halt. Nevét 1935-ben magyarosította. Öt elemit végzett, majd kereskedőtanonc, később kereskedősegéd lett. 1940-től két éven át sorkatonai szolgálatot teljesített, majd festékboltot nyitott. 1944-ben kisegítő karhatalmistaként szolgált, és leventéket gyakorlatoztatott. A periratok szerint a vészkorszakban zsidó boltot és elkobzott bútorokat is kiigényelt magának. Vallomása szerint a boltot „strómanként” vette át, miután zsidó származásúaknak nem lehetett üzlete. Tagja volt a szélsőjobboldalinak minősített Baross Szövetségnek is. 1945-ben belépett a Kisgazdapártba, ahonnan antiszemitizmusa és előélete miatt kizárták. Ekkor a Sulyok Dezső vezette Magyar Szabadságpárt tagja lett. 1947-ben képviselőjelölt is volt, de a pártot még a választások előtt betiltották. Ekkor Pfeiffer Zoltán Magyar Függetlenségi Pártjához csatlakozott, és nyíltan bírálta a kommunista pártot a kékcédulás választások miatt. 1946-ban elvették tőle a boltját. Egy ideig a Népbolt Vállalat különféle üzleteit vezette, majd 1951-ben a Chinoin-gyárban lett segédmunkás. Két évvel később átképzés révén vegyipari szakmunkás bizonyítványt szerzett. Megnősült, egy gyermeke született. A forradalom idején az újpesti Textilfesték és Vegyipari termékgyárban dolgozott. A per anyagai között kilenc füzete található, amelyekben egyrészt újságcikkeket gyűjtött össze, másrészt az általa írt olvasói leveleket, beadványokat és hivatalos ügyeinek dokumentumait is gyűjtögette. 1956 nyarától jelentős számban írt beadványokat az Országgyűlés elnökéhez, illetve pártvezetőkhöz, amelyekben a rendszer hibáit sorolta, és javaslatokat tett azok kijavítására. 1956. október 23-án jelen volt az újpesti tüntetésen, másnap pedig a szovjet emlékmű ledöntésénél. Itt egy autó tetejéről akart beszédet mondani, de a kocsi beszakadt alatta. Tagja lett a forradalmi bizottságnak: a piac ellenőrzése, a közellátás megszervezése és röplapok ellenőrzése volt a feladata. Október 29-én kifogásolta, hogy a munkásfiatalok nincsenek megfelelő arányban képviselve a vezetésben. Másnap a később vele együtt elítélt Hornyák Tiborral együtt részt vett a Magyar Függetlenségi Párt újraalapításában, ő lett az alelnök. Felkerestek régi Sulyok-párti vezetőket is, majd Gémes autókat is szerzett, és elérte, hogy az Újpesti Nyomda ingyen nyomja a röplapjaikat. A párt november 4-én beszüntette működését. Még november 4. előtt részt vett több üzemi munkástanács-választáson, többször járt a Parlamentben. November 4-én a tanácsháza erkélyéről buzdított a szovjetek elleni harcra. November 7-én javasolta Kósa Pálnak, hogy építsenek barikádokat a szovjet csapatok feltartóztatására, Kósa őt bízta meg a végrehajtással. Több helyen meg is kezdődött torlaszok építése. A nemzeti bizottság vezetőinek letartóztatása után igyekezett megszervezni kiszabadításukat, e célból röplapokat készített és terjesztett. Munkahelyén aláírásokat gyűjtött a visszahelyezett kommunista igazgató ellen, és olvasói levelekben állt ki az „ellenforradalom” mellett. December 9-én levélben kérte a svájci nagykövetséget, hogy alkalmazzák, hogy ezzel védelmet biztosítson a maga számára. 1957. április 1-jén vették őrizetbe.