Foglalkozása a peres iratok szerint: asztalosmester

Apja asztalosmester volt. Négy polgári iskolai osztály elvégzése után asztalosnak tanult, 1938-ban lett segéd. Egy ideig apja műhelyében, később a füredi hajógyárban dolgozott, majd Budapestre költözött. 1942-ben megnősült, házasságából két lánya született. Ugyanebben az évben behívták katonának, de a frontra nem került ki. Továbbszolgált a demokratikus hadseregben, 1946-ban őrmesterként szerelt le. Belépett az MKP-ba, egy ideig a helyi pártbizottságon dolgozott. Tagja lett az MDP-nek is, de még 1948-ban kizárták, mivel „ellenséges propagandát fejtett ki, és letagadta múltját” (az apja 1938-ban belépett a Nyilaskeresztes Pártba). A bíróság szerint ekkor vált a rendszer ellenségévé. Újpesten egy ideig asztalosoknál dolgozott, majd 1955. januárban önálló műhelyt nyitott. 1956 nyarán levelet írt az NSZK kormányának és más német szerveknek, amelyben Moszkva ügynökének nevezte az ottani kommunista pártot, és kérte betiltásukat. Október 23-án részt vett az újpesti tüntetésen, este a társaival megpróbálták a felkelés mellé állítani a folyamőröket. Másnap jelen volt a szovjet emlékmű ledöntésénél, majd egy, a rendőrségnél lelőtt röplapozó rögtönzött ravatalánál mondott beszédet, amelyben sztrájkra szólította fel a tüntetőket. Tagja lett az ekkor alakult forradalmi bizottságnak, amelyet kezdetben a vele együtt halálra ítélt Rajki Márton vezetett. Lefoglaltatta a párt gépkocsijait és a nyomdát, társaival megszervezte a nemzetőrséget, megindult az államvédelmisek előállítása. Előfordult, hogy a foglyokat bántalmazták, ezért Kósa több nemzetőrt felelősségre vont. Október 30-án az ő vezetésével alakult újjá a nemzeti bizottság. Ezen a napon tartóztatták le Horváth Jánost, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjét, hogy az ő segítségével kiszabadítsák Mindszenty bíborost. A nemzeti bizottság felvette a kapcsolatot a kormánnyal, az Írószövetséggel, és megpróbálták rávenni a légierőt, hogy röplapjaikat szórják le a szomszédos országokban. Tárgyalt több kerület forradalmi szerveivel, és támogatta új pártok meg- (vagy újra)alakulását is. November 1-jén újpesti és kőbányai nemzetőrök közös akcióval elfoglalták a Gyűjtőfogházat. November 4-én harcba hívta a lakosságot, ehhez több teherautónyi fegyvert szerzett. Másnap felvették a kapcsolatot a Szabad Európa Rádió Budapestre küldött megbízottjával. Újpesten november 10-ig tartott a fegyveres ellenállás, amelyet a szintén kivégzett S. Nagy Sándor vezetett. November 11-én a nemzeti bizottság felhívta a tanácsot, hogy dolgozzák ki az együttműködés feltételeit. Másnap Kósa több társával elment a tanács végrehajtó bizottságának ülésére, ahol őrizetbe vették őket. Miután a Kósára kiszabott halálos ítélet jogerőre emelkedett, a börtönben öngyilkosságot kísérelt meg, ezért néhány nappal öt társa után, 1959. augusztus 5-én végezték ki.