Perek

Vádlottak: 301 / 1734

1932. 11. 20. Budapest — 1958. 10. 07. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: kárpitos

Gyermekmenhelyen nevelkedett, ott végezte el az általános iskolát. Kárpitosnak tanult, és az Ikarus-gyárban kezdett dolgozni, de hamarosan kilépett, és javarészt alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Közveszélyes munkakerülés miatt 1951-ben és 1952-ben is büntetőeljárás indult ellene, mindkét alkalommal húsz-húsz nap elzárásra ítélték. 1953-ban behívták katonának, Cegléden és Nagykőrösön szolgált. Nem sokkal a forradalom kitörése előtt a Metallokémia vállalatnál helyezkedett el. Nős volt, házasságából két gyermeke született. 1956. október 25-én ott volt a Kossuth téri tüntetésen. 1956. október 28-án a rádióban elhangzott felhívásra nemzetőrnek jelentkezett a Budapest VII. kerületi rendőrkapitányságon, fegyveres járőrszolgálatra és gépkocsik ellenőrzésére osztották be. Kovács Dezső egységébe került, vele volt a Wesselényi utcában, az Almássy téren, majd végül a Royal szállóban. Részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában. Társaival az épület elfoglalását követően igyekeztek megakadályozni a fosztogatást, a pártház berendezéséből pedig a Péterfy Sándor Utcai Kórházba szállítottak két teherautónyi felszerelést. November 2-án segédkezett a Fővárosi Villamosvasút Vállalat Akácfa utcai központjának átkutatásában, ahol egy bejelentés szerint ávósok rejtőztek. (A hír alaptalannak bizonyult.) November 3-án este a csoport létszámának megnövekedése miatt átköltöztek a nagykörútra, a Royal szálló épületébe. November 4-én kilátástalannak ítélte a küzdelmet a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatok ellen, ezért otthagyta az egységet, és hazament. A fegyveres harc bukása után Kovács Imre hívására bekapcsolódott a politikai ellenállásba: részt vett a Központi Honvéd Kórházban készített röpcédulák terjesztésében. Még november végén felvette a munkát. 1957. október 14-én vették őrizetbe.

A per középpontjában a november 4. utáni fegyveres harc állt, de a vádlottakra azt is igyekeztek rábizonyítani, hogy a Köztársaság téren részt vettek a pártház ostromában, majd az épület elfoglalása után a foglyul ejtett védők elleni erőszakos cselekményekben. A hatóságok 1957 nyarának végén kezdték el a nyílt nyomozást, kezdetben Kovács Imre volt az első számú gyanúsított. Az ügy vizsgálatát mindvégig a politikai rendőrség vizsgálati osztálya folytatta. A vád államrend elleni szervezkedés és gyilkosság, valamint társadalmi tulajdon felgyújtása volt. Utóbbi arra vonatkozott, hogy a harcok következtében leégett a Royal szálló egy része. A rendőrségi vizsgálat 1958. február végére fejeződött be. Mivel a vádlottak között fegyveres testületek tagjai is voltak, az ügyben a Budapesti Katonai Bíróság volt illetékes. A katonai ügyészségen 1958. március 15-én kezdődtek az ügyészi kihallgatások. Április elejére elkészült a vádirat, az ügyészség indítványozta, hogy az ügyet a népbírósági rendelet alapján eljáró katonai különtanács tárgyalja. A Kiss István Gábor hadbíró őrnagy vezette különtanács 1958. június 30-án kihirdetett ítéletében négy vádlottat halálra, kettőt életfogytiglani, hatot pedig tíz évet meghaladó börtönbüntetésre ítélt. A nem halálra ítéltek többsége visszavonta fellebbezését, nehogy másodfokon súlyosabb büntetésre, esetleg halálra ítéljék. Az ügy különlegessége, hogy egy felmentő ítélet is született, egy vádlottra pénz főbüntetést szabtak ki, másodfokon pedig egyetlen ítéletet sem változtattak meg: aki kitartott fellebbezése mellett, annak a Szimler János hadbíró alezredes vezette különtanács 1958. október 4-én helybenhagyta az elsőfokú ítéletét.