1920. 12. 04. Gyömrő — 1958. 10. 07. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: hőszigetelő
Négy polgári iskolai osztály elvégzését követően segédmunkásként kezdett dolgozni Szegeden, a Pick-szalámigyárban, majd hőszigetelőnek tanult. A későbbiekben a szakmájában dolgozott. 1939-ben önként jelentkezett katonának, a keleti fronton harcolt. 1944. március 15-én részt vett a háborúellenes, antifasiszta tüntetésen, ezért a hadbíróság lázítás vádjával két év börtönbüntetésre ítélte. Novemberben megszökött, és a háború végéig bujkált. 1945-ben a kommunista párt ifjúsági szervezője lett. Belépett a demokratikus hadseregbe, hamarosan őrmesterré léptették elő. 1946-ban falopás miatt statáriális eljárásban tíz év börtönre ítélték, de büntetésének végrehajtását 1949-ben kegyelemből három év próbaidőre felfüggesztették. Az Építésügyi Minisztérium Szerelőipari Vállalatánál dolgozott, többszörös élmunkás és ötszörös sztahanovista lett. Kétszer nősült, mindkét házasságából két-két gyermeke született, akik az ő gondozásában maradtak.
A forradalom kitörésekor vidéken dolgozott, csak október 26-án tért vissza Budapestre. Október 28-án a rádióban elhangzott felhívásra nemzetőrnek jelentkezett a VII. kerületi tanácson, onnan a rendőrkapitányságra irányították át. Járőrszolgálatra osztották be, és társaival még aznap lefegyvereztek két Szabad Nép-székházbeli fegyverest, mert azok nem csatlakoztak az alakulóban lévő nemzetőrséghez. (Ekkor és így jutott fegyverhez.) Bár egysége részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában, mindvégig tagadta, hogy ő is a téren lett volna. A csoport ezt követően az Almássy térre, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének klubhelyiségébe tette át a székhelyét. Kovács részt vett a nemzetőrség főparancsnokságának felállításában, valamint egyéb szervező munkákban is. November 3-án a Deák téri kapitányságon jelen volt a Forradalmi Karhatalmi Bizottság vezetőségét megválasztó értekezleten. A csoport létszámának megnövekedése miatt este átköltöztek a nagykörútra, a Royal szálló épületébe, november 4. után innen vették fel a harcot a szovjet csapatokkal, amelyeket a körúton épített barikádokkal is igyekeztek feltartóztatni. November 7-én – céltalannak ítélve a további ellenállást – beszüntette a harcot. A Péterfy Sándor Utcai Kórház mentőszolgálatával néhány napig részt vett a sebesültek mentésében, majd átment a Központi Honvéd Kórházba, ahol november közepéig röpcédulákkal folytatta a küzdelmet az október 23-i célokért. A forradalom leverése után visszatért munkahelyére, 1957. október 23-i őrizetbe vételéig ott dolgozott.