Foglalkozása a peres iratok szerint: bányász

Elemi iskolai tanulmányait követően nagygazdáknál kezdett cselédként dolgozni. 1941-ben Budapesten, a Weiss Manfréd Műveknél helyezkedett el, de egészségi okok miatt fel kellett adnia az állását, és pincér lett. 1943-ban behívták katonának, a következő év karácsonyán szovjet hadifogságba esett, ahonnan két évvel később tért haza. Belépett a kommunista pártba, mindvégig tagja volt az MDP-nek is. Egy ideig hivatalsegédként dolgozott a Központi Statisztikai Hivatalnál, majd a jobb kereset reményében segédmunkás lett a földalatti vasút építésénél, valamint építőipari vállalatoknál. Nős volt, házasságából két gyermeke született. 1956. október 30-án belépett a Budapest VII. kerületi nemzetőrségbe. Kovács Dezső egységébe került, vele volt a Wesselényi utcában, az Almássy téren, majd végül a Royal szállóban. November 2-án részt vett a Fővárosi Villamosvasút Vállalat Akácfa utcai központjának átkutatásában, ahol egy bejelentés szerint ávósok rejtőztek. (A hír alaptalannak bizonyult.) November 3-án este a csoport létszámának megnövekedése miatt átköltöztek a nagykörútra, a Royal szálló épületébe. November 4. után felvették a harcot a szovjet csapatokkal, amelyeket a körúton épített barikádokkal is igyekeztek feltartóztatni. Modori november 6-án feladta a kilátástalan küzdelmet, és otthagyta az egységet. A következő héten felvette a munkát, 1957 nyarán pedig Pécsett, az uránbányánál helyezkedett el. 1957. július 29-én vették őrizetbe.