Perek

Vádlottak: 836 / 1734

1932. 03. 18. Szekszárd — 1958. 03. 06. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: fotólaboráns

Apja a Honvédelmi Minisztériumban szolgált altisztként. Öt gimnáziumi osztály elvégzését követően 1948-ban önként jelentkezett katonának. 1950-ben légvédelmi tüzértisztként végzett, és szakaszparancsnokként Budapestre, a 77. (honi) légvédelmi tüzérezredhez került. 1952 óta tagja volt az MDP-nek. A forradalom idején – főhadnagyi rangban – hadműveleti tisztként teljesített szolgálatot. A forradalom kitörésekor szüleinél tartózkodott a belvárosban, és csak 30-án csatlakozott a csepeli Királyerdőbe települt alakulatához. Felső utasításra megalakították a forradalmi katonatanácsot, Kőrösi próbálta megerősíteni a harcálláspontjuk védelmét. November 4-én reggel a szovjetek lerohanták az állásaikat, és egy kivételével az összes üteget elfoglalták. Kőrösi vezetésével a megmaradt lövegeket Csepel központjában, a Szent Imre téren és környékén állították fel. A délelőtt folyamán csepeli nemzetőrök újabb lövegeket hoztak, azok helyét is Kőrösi jelölte ki. Mivel katonáinak egy része nem vállalta a harcot, és bevonult a laktanyába, a kezelőszemélyzetet nemzetőrökkel egészítette ki. Kőrösi parancsba adta, hogy kizárólag az ő utasítására nyithatnak tüzet. Délután távollétében katonái tüzet nyitottak egy szovjet egységre, és kilőttek egy páncélautót, valamint egy harckocsit. Másnap segített a pesterzsébeti ellenállóktól kapott sorozatvető elhelyezésében, amellyel a tököli szovjet repteret lőtték. Ez vallomása szerint válasz volt arra, hogy előző nap szovjet páncélosok figyelmeztetés nélkül lövöldözni kezdtek Csepelen. November 6-án gyalogsági fegyvereket hoztak a Timót utcai fegyverraktárból, és a Szent Imre téren eredményesen harcoltak a betörő szovjet harckocsikkal. Másnap sikerült lelőniük egy Il-28-as felderítő repülőgépet. November 7-ig vezette az egységét, akkor, kilátástalannak ítélve a további harcot, hazament. November 13-án megpróbált Ausztriába szökni, de Kőszeg közelében elfogták. Az engedély nélküli határátlépésre vonatkozó amnesztia következtében december 4-én szabadult. A tiszti nyilatkozatot nem írta alá, december 8-án saját kérésére leszerelt. 1957. április 6-i őrizetbe vételéig az OFOTÉRT Vállalat laboránsaként dolgozott.

Kőrösi Sándor főhadnagyot 1957. április 6-án, a vele együtt halálra ítélt Major Ernőt május 27-én, Andi József főhadnagyot május 6-án, az első fokon halálra ítélt Kovács Sándor főhadnagyot május 23-án, Somogyi Tibor tizedest pedig június 28-án helyezték előzetes letartóztatásba. A per egyaránt része volt a néphadseregen belüli és a csepeli felkelők elleni megtorlásnak. A csepeli ellenállás, és annak következményeként a megtorlás több okból is kivételes jelentőségű volt. Egyfelől Csepelen tartott legtovább a fegyveres harc. A katonák és a hozzájuk csatlakozó civil nemzetőrök közös küzdelme néhány napra megőrizte a szabadság szigetét. A szovjetek csak komoly áldozatok árán, igazi harcban tudták megtörni az ellenállást, és elfoglalni a városrészt. Másfelől a „vörös Csepel” harca a munkáshatalmat visszaállító szovjet csapatokkal szemben egyértelmű bizonyítéka volt a kádárista propaganda hamisságának. A Budapesti Katonai Bíróság 1957. december 14-én Kőrösi Sándort a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és többrendbeli, számszerűleg meg nem állapítható, felbujtói minőségben elkövetett gyilkosság vádjával halálra ítélte. Andi Józsefet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy felrobbantása, Kovács Sándort a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése címén ítélték halálra. Major Ernőt a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése vádjával tizenkét évre, Somogyi Tibort a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel és több rendbeli, számszerűleg meg nem állapítható gyilkosság miatt életfogytig tartó börtönre ítélték. A bíróság a korabeli ítélkezési gyakorlat szerint a szabályos tűzharcban való részvételt gyilkosságnak/gyilkossági kísérletnek minősítette, a tűzparancs kiadása pedig felbujtásnak számított. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. március 4-én Major és Somogyi ítéletét halálbüntetésre változtatta, Kovács Sándort halálos ítéletét ellenben tíz év börtönre enyhítette. A halálos ítéleteket két nappal később a Kozma utcai börtön udvarán hajtották végre.