Perek

Vádlottak: 818 / 1734

1927. 05. 02. Berettyóújfalu

Foglalkozása a peres iratok szerint: motorszerelő

Kőrösi Sándor főhadnagyot 1957. április 6-án, a vele együtt halálra ítélt Major Ernőt május 27-én, Andi József főhadnagyot május 6-án, az első fokon halálra ítélt Kovács Sándor főhadnagyot május 23-án, Somogyi Tibor tizedest pedig június 28-án helyezték előzetes letartóztatásba. A per egyaránt része volt a néphadseregen belüli és a csepeli felkelők elleni megtorlásnak. A csepeli ellenállás, és annak következményeként a megtorlás több okból is kivételes jelentőségű volt. Egyfelől Csepelen tartott legtovább a fegyveres harc. A katonák és a hozzájuk csatlakozó civil nemzetőrök közös küzdelme néhány napra megőrizte a szabadság szigetét. A szovjetek csak komoly áldozatok árán, igazi harcban tudták megtörni az ellenállást, és elfoglalni a városrészt. Másfelől a „vörös Csepel” harca a munkáshatalmat visszaállító szovjet csapatokkal szemben egyértelmű bizonyítéka volt a kádárista propaganda hamisságának. A Budapesti Katonai Bíróság 1957. december 14-én Kőrösi Sándort a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és többrendbeli, számszerűleg meg nem állapítható, felbujtói minőségben elkövetett gyilkosság vádjával halálra ítélte. Andi Józsefet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy felrobbantása, Kovács Sándort a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése címén ítélték halálra. Major Ernőt a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése vádjával tizenkét évre, Somogyi Tibort a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel és több rendbeli, számszerűleg meg nem állapítható gyilkosság miatt életfogytig tartó börtönre ítélték. A bíróság a korabeli ítélkezési gyakorlat szerint a szabályos tűzharcban való részvételt gyilkosságnak/gyilkossági kísérletnek minősítette, a tűzparancs kiadása pedig felbujtásnak számított. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. március 4-én Major és Somogyi ítéletét halálbüntetésre változtatta, Kovács Sándort halálos ítéletét ellenben tíz év börtönre enyhítette. A halálos ítéleteket két nappal később a Kozma utcai börtön udvarán hajtották végre.