Perek

Perek: 147 / 275

Az ügy középpontjában a Lados Mihályné kispesti tanácselnök, valamint családja elleni fegyveres akció állt, amelyben Lados Mihály olyan súlyosan megsebesült, hogy jobb lábát amputálni kellett. Léderer Jenő Tibor ellen a politikai rendőrség központi vizsgálati osztálya az elsők között indította meg a nyomozást. 1956. november 29-én vették őrizetbe, két nap múlva megszületett a vizsgálatot elrendelő határozat, december közepén pedig már vádemelési javaslattal le is zárták a nyomozást. Ügyét nem speciális bíróság tárgyalta, hanem egy olyan katonai bíróság, amelyet még 1957 elején felszámoltak. (Addig a területi elv alapján eljáró katonai bíróságok mellett léteztek fegyvernemi bíróságok is.) A december 27-én elkészült vádirat alapján 1957. január 14-én tartották az elsőfokú tárgyalást, amely kevesebb, mint öt óra alatt lezajlott, majd február 6-án megszületett a jogerős ítélet. Noha a bíróság nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy Léderer célja Lados Mihály megölése lett volna (aminek ellentmond, hogy csak a lábát érte találat, és hogy kórházba vitték), cselekményét kezdettől fogva szándékos emberölésnek minősítették. Az ügyész a tárgyalás záró szakaszában előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságra súlyosította a vádat, amely egyéb vádpontok nélkül is lehetővé tette a halálos ítélet kiszabását. Erre tekintettel a védelem a tárgyalás elnapolását kérte, a bíróság azonban elutasította az indítványt. Az elsőfokú bíróság az ügyészi indítványnak megfelelően gyilkosságban marasztalta el a vádlottat. A katonai felsőbíróság nem látta bizonyítottnak az előre megfontolt szándékot, ezért Léderer cselekményét szándékos emberölésnek minősítette, a súlyosító körülményekre – így a vádlottnak az eljárás során tanúsított, cinikusnak ítélt magatartására – tekintettel azonban érvényben hagyta a legsúlyosabb büntetést. Ugyanakkor a vádlottat felterjesztette kegyelemre. Miután Léderer kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, az ítéletet végrehajtották.