Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Munkáscsaládban született. A szüleit hamar elvesztette, nagyszülei nevelték fel. Négy polgári iskolai osztály elvégzése után felső ipariskolába jelentkezett. Két év múlva abbahagyta a tanulást, és segédmunkásnak állt, közben kitanulta az esztergályos szakmát. 1939 és 1941 között tagja volt a Nyilaskeresztes Pártnak, ezért 1945–1946-ban rendőri felügyelet alá helyezték. A háború után gyártáselőkészítőként és diszpécserként is dolgozott, egyebek mellett a Danuvia-fegyvergyárban. 1950–1952 között tagja volt az MDP-nek, ahonnan munkahelyi sikkasztás miatt kizárták. 1951-ben megnősült, feleségétől egy gyermeke született, aki csecsemőkorában meghalt. 1952. április 18-án egy vendéglőben italos állapotban szidta Rákosit, ezért izgatás címén négy év börtönre ítélte a Budapesti Központi Járásbíróság. 1956. január 7-én feltételesen szabadult. A Csepel Vasműnél helyezkedett el segédmunkásként, később az Épületelemgyárban dolgozott. A forradalomban nem vett részt. Volt rabtársán és leendő pertársán, Czermann Lajoson keresztül 1957 júniusában megismerte F. Nagy Csabát. F. Nagyot 1953-ban tiltott határátlépés címén hét és fél év börtönbüntetésre ítélték, 1956 nyarán büntetését félbeszakítva szabadult. Még 1955 tavaszán, a börtönben beszervezték fogdaügynöknek, majd szabadítását követően is ügynökként használták: 1956. november 23-án az emigráció megfigyelésére dobták át a határon. F. Nagy a Mindszenty-per egyik mellékperében elítélt, a forradalom leverése után Nyugatra menekült Lengyel Alfonztól hozott kézírásos levéllel igazolta magát (őt Czermannék jól ismerték a börtönből). Lengyel nevében azt kérte, hogy az ENSZ különbizottsága számára gyűjtsenek adatokat a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokról és a megtorlásról. (1994-ben dr. Lengyel Alfonz a kanadai magyar konzul előtt eskü alatt vallotta, hogy semmilyen szerepe nem volt a nevéhez kapcsolt kémkedési ügyben.) Lukács és Czermann vállalta a feladatot, és az adatgyűjtésbe megkísérelték bevonni több régi rabtársukat, többségüket eredménytelenül. (Őket feljelentési kötelezettség elmulasztása címén ítélték el.) Miután Czermannt 1957. július elején őrizetbe vették, hogy folytassa a forradalom idején megszakadt büntetésének letöltését, Lukács tartotta a kapcsolatot F. Nagy Csabával. Legnagyobb eredményük a Csepel Művek belső telefonkönyvének megszerzése volt 1957 novemberében. Lukácsot 1958. március 17-én vették őrizetbe, nem sokkal azt követően, hogy januárban megszakította a kapcsolatot F. Naggyal.