Perek

Vádlottak: 220 / 1075

1928. 10. 10. Gyula — 1957. 02. 02. Békéscsaba

Foglalkozása a peres iratok szerint: bádogos

Szegényparaszti családban született. Hét elemit végzett, majd bádogosnak tanult, 1945-től pedig Budapesten dolgozott bádogossegédként. 1949-ben vonult be katonának, egy évvel később pedig tiszti iskolára vezényelték. 1953-ban hadnagyként szerelt le. Előbb a gyulai Vízügyi Igazgatóságon, majd budapesti üzemekben dolgozott. 1956 szeptemberében behívták tartalékos tiszti továbbképzésre, a forradalom alatt Hódmezővásárhelyen szolgált, majd hazatért a szüleihez Gyulaváriba. 1956. december 17-én vásárolni indult, így keveredett bele a gyulai rendőrség előtti tüntetésbe, ahol találkozott ismerősével, Mány Erzsébettel. A fegyvert követelő tömeget végül figyelmeztető lövésekkel oszlatta szét a karhatalom. Gyulaváriban közben szintén tüntetés kezdődött, mintegy száz fő követelt fegyvert előbb a rendőröktől, majd a határőr őrs legénységétől. A hazatérő Farkas és Mány csatlakozott a tüntetéshez, és a tanúvallomások szerint hamar átvették a megmozdulás irányítását. Miután fegyverekhez jutottak, Farkas egy csoporttal lezárta a Fehér-Körös hídját, Mány Erzsébet pedig többekkel együtt Gyulára indult. Összecsapásra végül nem került sor, a forradalmi tanács volt elnöke lebeszélte a fiatalokat a hiábavaló akcióról. A fegyverek jelentős részét még aznap visszavitték.

A Mány Erzsébet és társai elleni per középpontjában a Viharsarkon december közepén végigsöprő újabb ellenállási hullám állt. 1956. december 17-én tüntetés zajlott Gyulán, amelyet a karhatalom fegyverhasználattal oszlatott szét. A fegyvert követelő tömegben jelen volt Mány Erzsébet és Farkas Mihály is. Ezzel egy időben a közeli Gyulaváriban is megmozdulás kezdődött, a tüntetők itt is fegyvereket követeltek a rendőröktől, majd a határőr őrsről. Ehhez a megmozduláshoz csatlakozott Mány és Farkas. Több tanúvallomás szerint az egyik fő hangadó Mány Erzsébet volt. Miután felfegyverkeztek, Farkas egy csapattal a Fehér-Körös hídját biztosította, Mány pedig egy másik csoporttal Gyulára indult. Összecsapásra végül nem került sor, a forradalmi tanács volt elnöke lebeszélte a fiatalokat a hiábavaló akcióról. A fegyverek jelentős részét még aznap visszavitték. Farkast 1956. december 18-án, Mányt 1957. január 3-án tartóztatták le. A nyomozás során fegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel gyanúsították meg őket, szervezkedési és egyéb vádak nem merültek fel. Monstre perüket (összesen tizenhat vádlott volt) 1957. január 8–9-én, Békéscsabán tárgyalta a Kecskeméti Katonai Bíróság rögtönítélő tanácsa. A tizenhat vádlott közül tizennégyet bűnösnek találtak fegyver és lőszer engedély nélküli tartása és azzal való visszaélés bűntettében. Mányt és Farkast halálra, a többieket öt és tizenöt év közötti börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet nagyrészt a vádlottak egymásra tett terhelő vallomásain alapult. A kegyelmi tanács mindkettejüket kegyelemre ajánlotta, az Elnöki Tanács azonban január 28-án jóváhagyta a halálos ítéletet. Mányt és Farkast február 2-án, a békéscsabai karhatalmi laktanya udvarán, géppisztolysorozatokkal végezték ki.