Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Földművescsaládban született. Nyolcéves volt, amikor az anyja elhagyta a családot, ezt követően az apja egyedül nevelte őt és testvéreit. 1952-ben fejezte be a közgazdasági gimnázium harmadik évfolyamát, majd előbb a tudakozónál dolgozott, később a Gyűjtőfogházban lett telefonközpontos. 1954 januárjában hazament Gyulára; ekkor kis összegű táppénzcsalásért és közveszélyes munkakerülését két hónap börtönre ítélték. Még ebben az évben csavargásért másfél hónap börtönt kapott. 1955 nyarán egy gyulai technikumban lett irodista. 1956 nyarán lopás miatt fél évre ítélték, a börtönből a forradalom alatt szabadult, majd hazatért. December 17-én délután tüntetés zajlott a gyulai rendőrség előtt, amelyet a karhatalom fegyverhasználattal oszlatott fel. Mány Erzsébet a húgával együtt jelen volt a megmozduláson, ekkor találkozott Farkas Mihállyal. A tömeg egy része Gyulaváriba, a határőr őrsre indult fegyverekért. A településen nem sokkal korábban szintén tüntetés kezdődött a karhatalmisták túlkapásai miatt. Előbb a rendőrség fegyvereit követelték, majd a gyulaiak érkezése után elfoglalták és lefegyverezték a határőr őrsöt. A fegyverek kiosztása után Mány egy csoporttal Gyulára indult, Farkasék pedig a Fehér-Körös hídját biztosították. Összecsapásra végül nem került sor, a forradalmi tanács volt elnöke lebeszélte a fiatalokat a hiábavaló akcióról. A fegyverek jelentős részét még aznap visszavitték. Miután megtudta, hogy keresik, Mány egy ideig a gyulai városerdőben bujkált, majd tanyákon húzta meg magát, de 1957. január 3-án letartóztatták. Bár a tanúvallomások nem voltak egybehangzóak a tárgyaláson, a bíróság úgy ítélte meg, hogy a gyulavári eseményekben Mány Erzsébet és Farkas Mihály játszotta a főszerepet. Mány elítélésében nagy szerepet kapott húga – feltehetőleg kikényszerített – terhelő vallomása és büntetett előélete.