Perek

Vádlottak: 974 / 1734

1913. 01. 23. Budapest — 1958. 01. 14. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: villanyszerelő

Családja mélyszegénységben élt, ezért már az elemi iskola elvégzése után dolgozni kezdett. 1945 előtt kisebb lopásokért nyolcszor került bíróság elé. Katonaként részt vett a Felvidék, Kárpátalja és a Délvidék visszacsatolásában, de a frontra nem küldték ki. A német megszállás után felhívásra jelentkezett az SS-be, Németországban amerikai hadifogságba esett. Még 1945-ben hazakerült Magyarországra. Villanyszerelőként dolgozott, 1948-tól ugyanazon a munkahelyen. Nős volt, öt gyermek édesapja. A forradalom kitörésekor Komlón dolgozott, október 28-án jutott vissza Budapestre. Másnap munkahelye ajánlására belépett a nemzetőrségbe, a VI. kerületi kapitányságon teljesített járőr- és őrszolgálatot. Október 31-én a parancsnokságon tartózkodott, amikor nemzetőrök bemenekítették az épületbe az ismeretlenek által a Nagykörúton súlyosan bántalmazott Tóth Ferenc államvédelmi századost. Mayer részt vett a százados kikérdezésében, kétszer beszélt a tiszt kiadását követelő tömeghez, és a parancsnok engedélyével beengedett egy tízfős küldöttséget. Tóth századost egy idő múlva kivitték a nemzetőrségről. Az ellentmondó vallomások szerint vagy azért, hogy teherautón az ügyészségre vigyék, vagy azért, hogy kiadják a tömegnek. A tömeg megrohanta, agyonverték, majd holttestét a körút és az Aradi utca sarkán felakasztották. Mayer november 4-ig folytatta a nemzetőri szolgálatot. A szovjet csapatok támadásának hírére rajával együtt – fegyverét hátrahagyva – hazatávozott. November elején a kőbányai Ceglédi úton feltört raktárakból különféle holmikat (cérnát, konzerveket stb.) vitt haza. Ezért a Budapesti IX. Kerületi Bíróság februárban hat hónap börtönbüntetésre ítélte, ám a szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. Az ügyészi fellebbezés elbírálására nem sokkal ötvenhatos cselekedeteinek bírósági tárgyalása előtt került sor. A fővárosi bíróság mint másodfokon eljáró hatóság új eljárás lefolytatására utasította a kerületi bíróságot, arra hivatkozva, hogy az ítéletében megállapított tényállás hiányos, az ügy nincs kellően felderítve. Új tárgyalásra – ebben az ügyben – már nem került sor.

Mayer Antalt a politikai rendőrség budapesti vizsgálati osztálya 1957. május 7-én vette őrizetbe, és tette meg az addig Erős István és társai elleni ügy elsőrendű gyanúsítottjának. Az eljárás középpontjában Tóth Ferenc államvédelmi százados 1956. október 31-i meggyilkolása állt. Mayer kezdettől elismerte, hogy ott volt a VI. kerületi nemzetőrség Eötvös utcai központjában, amikor oda két nemzetőr bemenekítette a tömeg által bántalmazott államvédelmi századost. Ugyanakkor mindvégig tagadta, hogy vezető, meghatározó szerepe lett volna a százados halálához vezető eseményekben. Nem ismerte el, hogy ő vezette volna a kihallgatását, hogy bántalmazta és szidalmazta volna, hogy ő követelte volna a kiadását, és végül, hogy ő vitte volna ki az épületből. A rendőrség június közepén zárta le a vizsgálatot, majd az ügyet vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. Az ügyészség azonban július elején a vizsgálatot vezető „Bruzsa Gábor rendőrnyomozó főhadnagy elvtárs beszámolója értelmében, pótnyomozás foganatosítása céljából” visszaadta azt a vizsgálati osztálynak. A pótnyomozást követően augusztus elejére elkészült a vádirat, a fővárosi bíróság népbírósági tanácsa a következő hónapban pedig megkezdte a per tárgyalását. Az eljárásnak sokáig négy vádlottja volt, Mayer mellett három olyan személy, akiket a Tóth százados megölésében való közvetlen részvétellel vádoltak. A vádlott-társak ügyét Fekete László tanácsa október 14-én azonban elkülönítette, és újabb pótnyomozást rendelt el. Őket végül Erős István és társai perében ítélték el. Mayer Antalt első és másodfokon egyaránt halálra ítélték, a népbírósági tanácsok egyhangúan nem ajánlották kegyelemre. Noha egyetlen vallomás sem tartalmazta, hogy részt vett volna Tóth százados agyonverésében, bűnsegédként bűnösnek találták a gyilkosságban, a nemzetőrség tagjaként ellenforradalmi szervezetben való részvétel vádjában, valamint azon az alapon, hogy 1944-ben tagja lett az SS-nek, háborús bűntettben is. Nem kért kegyelmet, sőt, arra kérte a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsát, hogy ne vegye figyelembe védője kegyelmi kérvényét. Öt nappal a jogerős ítélet kihirdetését követően kivégezték.