1931. 05. 22. Munkács — 1958. 11. 15. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: főhadnagy; segédmunkás
Családja nehéz anyagi helyzete miatt négy gimnáziumi osztály elvégzése után fel kellett függesztenie a tanulmányait. Először gazdasági cselédként dolgozott, majd segédmunkásként vállalt munkát építkezéseken. 1949-ben önként jelentkezett katonának, egy év szolgálat után tiszti iskolára küldték. A Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskola befejezése után továbbtanult, elvégzett egy ütegparancsnoki tanfolyamot. Az esztergomi hadosztály légvédelmi tüzérosztálya egyik ütegének parancsnoka lett, előbb hadnagyi, 1956-ban már főhadnagyi rangban. Nős volt, egy – 1956. október 21-én született – kislány édesapja.
Az 1956. október 23-ról 24-re virradó éjszakán nem kellett Budapestre mennie, az Esztergomban hátrahagyott csapatokkal maradt. Csak november 1-jén rendelték a fővárosba, hogy légvédelmi ütegével lezárja a Soroksári utat. Ennek érdekében harcálláspontot kellett kiépítsen a pesterzsébeti Jutadombnál. Alakulata azt a feladatot kapta, hogy egyaránt akadályozza meg a Budapest elleni szovjet támadást, valamint azt, hogy őket támadják meg fegyveres felkelők. November 4-én reggel először átengedtek egy nagyobb szovjet oszlopot, majd ágyúval rálőttek egy harckocsivontatóra, de nem találták el. Még reggel melléjük települt a honi légvédelmi tüzérek négy közepes lövegből álló ütege, valamint egyre több nemzetőr és felkelő. Ezt követően került sor arra az összecsapásra, amelyben kilőttek két harckocsit, két sorozatvetőt, két teher- és egy személygépkocsit. Üldözőbe vették a kilőtt járművekből menekülő katonákat, két sebesülten foglyul ejtett államvédelmist pedig agyonlőttek.
Kicska november 4. után visszatért Esztergomba, aláírta a tiszti nyilatkozatot. Alakulatának felszámolása után 1957. október 17-i őrizetbe vételéig Vácon szolgált. Első és másodfokon is halálra ítélték.