1932. 12. 12. Kesztölc — 1956. 12. 20. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: bányász
Egyes források szerint bányász-, saját vallomása szerint földművescsaládban született. Hat elemit végzett, majd csillésként helyezkedett el. Vele együtt elítélt, Károly nevű öccse a dorogi erőműben dolgozott lakatosként, a forradalom idején sorkatonai szolgálatát töltötte, onnan november 5-én érkezett haza.
1956 októberében Kesztölcön Minczér Józsefet választották a nemzetőrség parancsnokává. A vádak szerint részt vett az úgynevezett Kesztölci Köztársaság kikiáltásában. Társaival sztrájkra buzdítottak, valamint fenyegették a kommunistákat. A községben mindössze két kisebb atrocitás történt a forradalom idején, de sérüléssel egyik sem járt.
November 4-én, a szovjetek bevonulása után hazavitt, illetve talált egy karabélyt, egy golyószórót, három működésképtelen kézigránátot és két lánggránátot. A fegyvereket a kútban rejtette el. Ezt közölte a katonaságtól 5-én hazatérő öccsével is. December 2-án Károly megtisztította és lezsírozta a fegyvereket, amelyeket sem ekkor, sem a községben december 15-én elhangzott felszólítás után nem szolgáltattak be.
A rendőrség december 16-án házkutatást tartott náluk; a testvéreket őrizetbe vették, a fegyvereket lefoglalták. A tárgyaláson Minczér József esetében súlyosító körülményként értékelték nemzetőrparancsnoki ténykedését, illetve igyekeztek bizonyítani, hogy a fegyvereket egy későbbi felkelés kirobbantása érdekében rejtette el. Előbbi annak fényében külön érdekes, hogy 1958. február 16-án egy bizonyos Fekete Mihályt – mint kesztölci nemzetőrparancsnokot – tíz év börtönre ítéltek. Az ő visszaemlékezése szerint Minczér a helyettese volt.