Foglalkozása a peres iratok szerint: kultúrház igazgató

Földművescsaládban született, apja hat hold földön gazdálkodott. Reálgimnáziumban érettségizett, de egyetemi felvételi kérelmét helyhiányra hivatkozva elutasították. Szikszón lett a kultúrház vezetője, szabadidejében verseket írt. 1951-ben veszélyeztetésért 6 hónap börtönre ítélték, de a büntetés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztették. 1954. augusztus 18-án vonult be sorkatonai szolgálatra a határőrséghez. Ott előbb a fóti tiszthelyettesi, majd a budapesti hathónapos felderítőtiszti iskolára vezényelték. 1955. október 13-tól alhadnagyként szolgált a győri határőrkerület felderítő osztályánál. 1956. július 22-én polgári ruhában, de szolgálati pisztolyával Ausztriába szökött. Vallomásaiban ezt azzal indokolta, hogy nem vették fel a pártba, parancsnoka pedig háttérbe szorította, többször az önérzetébe gázolt. Először Bécsben hallgatták ki, ahol több adatot elmondott az (1956 nyár folyamán már bontani kezdett) műszaki határzárról és a győri kerület alegységeiről, valamint a határőrök kiképzéséről. Ugyanezeket elmondta a Szabad Európa Rádiónak, amely az információkat kisebb összegekkel honorálta. Olyan „titkokat” árult el, mint hogy a felderítő alosztály feladata az, hogy a lakosságot bevonva biztosítsa a határt. 1956. október 27-én részt vett a bécsi magyar közösség szimpátiatüntetésén, elszavalta a Nemzeti dalt, és beszédet is tartott. Amikor felmerült, hogy többen csatlakoznának a forradalmárokhoz, vállalta, hogy átvezeti őket a határon. Másnap elment a hegyeshalmi határátkelőhöz, de kérését megtagadták. November 1-jén a határig kísért egy gyógyszerszállítmányt. November 3-án egy ismerősével együtt átjött Magyarországra, hogy annak fiát Ausztriába vigyék, de Kőszeg közelében a visszaúton még aznap elfogták őket.