| Molnár Károlyt már 1956. november 9-én őrizetbe vették, amikor társaival megpróbált Nyugatra menekülni. A népi demokratikus államrend elleni szervezkedés vezetésével, gyilkossággal és rablással vádolták meg. A per egyike volt a kerületi felkelőcsoportok elleni eljárásoknak.
Molnárt a XVIII. kerületi nemzetőrség parancsnokhelyetteseként állították bíróság elé, a forradalom után Nyugatra menekült parancsnokot távollétében vonták perbe. A rablási és lopási vádakat részben a házkutatások során eltűnt vagyontárgyak, részben pedig a forradalmi szervek nevében lefoglalt élelemre, szeszre és dohányárura alapozták, hiába állítottak ki utóbbiakról elismervényeket. A gyilkossági vád tárgyi alapja Berki Tivadar nemzetőr november 8-i agyonlövése volt. A megismételt elsőfokú eljárás ítélete szerint Berki és Molnár haragos viszonyban voltak, a periratok említik, hogy előbbit árulónak tartották, sőt súlyos köztörvényes vád is felmerült vele szemben: nemzetőrként tartott házkutatás során lelőtt egy nőt és egy gyereket. Ennyiben az eljárás azokkal is rokon, amelyek azt voltak hivatva bizonytani, hogy a felkelők a legkisebb gyanú esetén – saját társaikat sem kímélve – azonnal gyilkoltak.
A Budapesti Katonai Bíróság 1957. november 30-án Molnárt a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló, vezetői minőségben elkövetett szervezkedés, szándékos emberülés, valamint háromrendbeli rablás, háromrendbeli rabló-, illetve tolvajszövetségben elkövetett lopás és egyrendbeli társadalmi tulajdon sérelmére bűnszövetkezetben és ismételten elkövetett lopás vádjával életfogytig tartó börtönre ítélte. Huszonegy vádlott-társa közül kettőt távollétében ítéltek halálra, egyet életfogytig tartó szabadságvesztésre, a többieket száz forint pénzbüntetéstől tíz év börtönig terjedő büntetésekkel sújtották.
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 1958. február 11-én Molnár, valamint a másodrendű vádlott Hideg József és a hetedrendű vádlott Terényi István ítéletét hatályon kívül helyezte, és új elsőfokú eljárást rendelt el. A megismételt elsőfokú eljárásban Molnárt többrendbeli, szám szerint meg nem határozható gyilkosságra való felbujtás, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, szándékos emberölés és egyéb vádak alapján újfent életfogytig tartó börtönre ítélték. A gyilkosságra való felbujtás alapját az képezte, hogy több ízben buzdított a szovjetek elleni harcra. Bár a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. június 30-án Molnár cselekményeinek jogi minősítését helybenhagyta, az ítéletet halálbüntetésre változtatta. Július 5-én, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.
Az ügy anyaga hiányos, a vizsgálati iratok legnagyobb része, valamint a tárgyalási jegyzőkönyvek lappanganak vagy megsemmisültek. |