Foglalkozása a peres iratok szerint: hadnagy

Német anyanyelvű családban született. Apja gyári munkás, majd rakodó volt, a háború idején az SS-ben szolgált. Német elemi iskolába járt, majd a helyi magyar nyelvű Líceumban érettségizett. Egy ideig fonógyárban dolgozott, 1950-től a szentesi tüzér alakulatnál teljesített sorkatonai szolgálatot. Önként jelentkezett tiszti iskolára, 1952-ben alhadnagyként avatták térképész tisztté. A HM Térképészeti Intézethez osztották be, előbb altopográfusként, a forradalom idején pedig ellenőrző főkartográfusként szolgált. A forradalom idején mindvégig az intézetben volt, semmilyen eseményben nem vett részt. November 12-én döntött az ország elhagyása mellett, de ennek okairól – tudatkiesésre hivatkozva – nem tett vallomást. Négy társával együtt egy talált autón, hamisított nyílt paranccsal mentek Sopronig. Másnap Motzer rokonai segítségével, az autót hátrahagyva jutottak Ausztriába. Vallomása szerint a táborban felkeresték amerikaiak, de ő elhárította az együttműködést. 1956 novemberében továbbment Nyugat-Németországba, decembertől 1957. februárig a bonni egyetemen tanult térképészetet. Ekkor ismét megkereste az amerikai hírszerzés, de Motzer mindvégig tagadta, hogy ajánlatukat elfogadta, hogy beszervezték volna. 1957 áprilisában megkapta az állampolgárságot, ekkor költözött Stuttgartba, ahol rokonai laktak, de tőlük nem kapta meg a várt segítséget. Jelentkezett az ottani egyetemre, ahova novemberben sikerült bekerülnie. Egy gyárban kapott munkát, de márciusban felmondtak neki. Aláírt egy jelentkezési lapot a Bundeswehrbe, de mielőtt katonai szolgálatát megkezdhette volna, 1958. április 11-én átszökött az NDK-ba, táskájában egy hungarista könyvvel és több, a forradalom alatt Budapesten készült fényképpel. A határon jelentkezett a kelet-német határőrségnél. 1958. május 31-én átadták a magyaroknak.