Perek

Vádlottak: 354 / 1734

1929. 02. 21. Csepel — 1958. 02. 28. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: bádogos

Már tizenkét éves korában dolgozni kezdett, a csepeli Weiss Manfréd Művekben helyezkedett el küldöncként. A háború után édesapja mellett bádogosnak tanult. 1949-ben rendőrnek jelentkezett, de egészségügyi okok miatt másfél évvel később leszerelték. Ezt követően különböző munkahelyeken, de mindig a szakmájában dolgozott. Nős volt, házasságából két gyermeke született. 1956. október 26-án azért ment be Csepel központjába, hogy a rendőrségtől segítséget kérjen édesanyja ügyében, akit kilakoltatással fenyegetett meg a főbérlője. Ott éppen a rendőrség lefegyverzése folyt, így Farkas ügyében már nem járhattak el. Eközben azonban egy szakaszvezető ismerőse egy napra kölcsönadta a pisztolyát Farkasnak, aki találkozott egy tehergépkocsin érkezett, a református templomot kereső fegyveres csoporttal (információjuk szerint itt bujkált Kalamár Józsefnek, Csepel tanácselnökének a lánya). Farkas vállalta, hogy odavezeti a társaságot, ha utána elviszik édesanyja lakásához. Kalamár lányát keresve tűnt fel a fegyvereseknek, hogy egy ismeretlen férfi őket megpillantva menekülni próbál. Üldözőbe vették, és Farkas majdani pertársa, Nagy József célzás nélkül rálőtt: szíven találta. Az áldozatot csak holtában azonosították: a csepeli vas- fémművekben dolgozó Kossuth-díjas esztergályos, Bordás András volt. Ezt követően a teherkocsi elvitte Farkast, aki a fegyveres csoport élén megfenyegette édesanyja főbérlőjét, majd társaival együtt visszatért a tanácsházához. Az egység tagjai ott értesültek róla, hogy a Gubacsi hídnál ávósok készülnek betörni Csepelre. A hídfőnél Farkas két csoportra osztotta az embereket, de amikor a túlpartról lőni kezdték őket, mindenki szétfutott. Farkas másnap visszaadta a pisztolyt a rendőrségen. 1957. március 19-én vették őrizetbe. A börtönben nem a halálos ítélettel fenyegetettek szigorú szabályai szerint őrizték, levelet írhatott, látogatót fogadhatott, és munkába állították. Aznap helyezték át új munkahelyre, amikor a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvással megtámadta a jogerős ítéletét.

A per középpontjában a Csepel Művek Kossuth-díjas esztergályosa, Bordás András október 26-i megölése állt. Csepelen aznap felkelők elfoglalták a rendőrkapitányságot, és széthordták a fegyvereket. Nincs nyoma, hogy ebben a vádlottak részt vettek volna, ám az eseményt követően csatlakoztak egy fegyveresekből álló csoporthoz, amely a csepeli tanácselnök, Kalamár József – információik szerint a kerület központjában található református templomban bujkáló – lányát kereste. Amikor a fegyveresek a templom közelében észrevették, hogy Bordás András menekülni kezd előlük, üldözőbe vették, és Nagy József agyonlőtte. Miután értesültek arról, hogy a Gubacsi hídon ávósok kísérelnek meg bejutni Csepelre, a helyszínre mentek, hogy felvegyék velük a harcot, ám amikor a túlpartról tüzelni kezdtek rájuk, szétfutottak. A peres iratokban semmi nyoma annak, hogy a vádlottak más, terhükre róható cselekményt is elkövettek volna. Az ügyben a vizsgálatot a politikai nyomozó főosztály folytatta le. A nyomozati szakban még három gyanúsított volt, de az ügyészség a tárgyalás előtt elállt Molnár József bíróság elé állításától. Az első fokon gyorsított eljárásban ítélkező bíróság Farkas Imrét államrend elleni szervezkedés vezetésében, Nagy Józsefet abban való részvételben találta bűnösnek, s halálra ítélte őket. A minősítés (amely a jogerős ítéletbe is belekerült) hamis és iratellenes volt, hiszen a vádlottak alig néhány órát töltöttek együtt egy alkalmi csoporttal, amelynek tagjait nem is ismerték. A megtorláskor érvényes iránymutatás szerint tehát nem szervezkedés, hanem az enyhébb elbírálás alá eső mozgalom résztvevői voltak. Farkast az alapján tekintették a fegyveresek vezetőjének, hogy ő mutatta az utat a református templomhoz, a Gubacsi hídnál pedig ő osztotta kétfelé az embereket. Másfelől az első fokon eljáró bíróság Bordás András – amint a periratokból is kitűnik – véletlen megölését előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságként értékelte, és ez alapján szabta ki a halálbüntetést, miközben a perben nem sikerült bizonyítani, hogy Nagy célzott lövést adott le, azt azonban igen, hogy Farkas igyekezett a fegyverhasználatot megakadályozni. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a vádlottak fellebbezését követően az ügyet népbírósági hatáskörbe vonta. A Borbély János vezette tanács megváltoztatta a Bordás András elleni cselekmény jogi minősítését. Eszerint mindkét vádlottnál hiányzott az előre megfontolt szándék, ezért Nagy József büntetését húszévi, Farkas Imréét pedig életfogytiglani börtönre enyhítették. Miután azonban az ítélet jogerőre emelkedett, a legfőbb ügyész törvényességi óvást nyújtott be, a Legfelsőbb Bíróság népbírósági elnökségi tanácsa pedig visszaállította az elsőfokú ítéleteket.