Foglalkozása a peres iratok szerint: szállítómunkás

Az elemi iskola elvégzése után segédmunkásként dolgozott, kezdetben Szabolcs-Szatmár megyében, majd Budapesten. A háború után megnősült, egy gyermeke született. 1950–1952-ben Vácott teljesített sorkatonai szolgálatot, ezen időszak alatt elvált a feleségétől. Leszerelését követően rendőrnek jelentkezett, majd 1954-ben szállítómunkásként a csepeli vas- és féműveknél helyezkedett el. Munkatársával, a bírósági szakaszból az utolsó pillanatban kihagyott Molnár Józseffel Csepel központjában tartózkodott, amikor a felkelők 1956. október 26-án elfoglalták a kapitányság épületét, és széthordták a fegyvereket. Az akkor már erősen italos állapotban lévő Nagy is kapott egy puskát. Ezt követően találkozott egy tehergépkocsin érkezett, a fegyverhez jutott csepeli fiatalokat csatlakozásra buzdító fegyveres csoporttal, amelynek tagjai a református templomot keresték, ahol információjuk szerint Kalamár Józsefnek, Csepel tanácselnökének a lánya bujkált. A templom közelében a fegyvereseknek feltűnt, hogy egy ismeretlen férfi őket megpillantva menekülni próbál. Miután üldözőbe vették, Nagy József célzás nélkül rálőtt, és szíven találta. Az áldozatot csak holtában azonosították: a csepeli vas – és fémművekben dolgozó Kossuth-díjas esztergályos, Bordás András volt. Ezután Kalamár lányát már nem is keresték tovább. Miután visszatértek a tanácsházához, értesültek róla, hogy a Gubacsi hídnál ávósok készülnek betörni Csepelre. A hídfőnél Nagy majdani pertársa, Farkas Imre két csoportra osztotta az embereket, amikor azonban a túlpartról lőni kezdték őket, mindenki szétfutott. Nagyot 1957. március 15-én vették őrizetbe. A börtönben nem a halálos ítélettel fenyegetettek szigorú szabályai szerint őrizték, levelet írhatott, látogatót fogadhatott, és munkába állították. Aznap helyezték át új munkahelyre, amikor a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvással megtámadta a perben másodfokon hozott jogerős ítéletét.