Perek

Vádlottak: 760 / 1734

1924. 11. 15. Kiskunmajsa — 1957. 10. 10. Kecskemét

Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Iskolába nem járt, analfabéta volt. Háromszor ítélték el köztörvényes bűncselekményekért (általában lopásért). Dolgozott cigány vándoriparosként, segédmunkásként és napszámosként. 1952-ben megnősült, felesége négy gyermeket hozott a házasságba, majd két közös gyermekük is született. A család mélyszegénységben élt. Kolompár egy alkalommal nem tudott kifizetni egy százforintos büntetést, húsz napot ült helyette, 1956-ban pedig szegénységi bizonyítványt kért felesége kórházi ápolásához. 1956. október 27-én megtekintette a kiskunmajsai állat- és kirakodóvásárt. Délután látta a tömeget a tanácsháza előtt, és hallotta, hogy a korábban a tanácsháza pincéjébe bezárt Neményi József tanácsi funkcionárius kiadását követelik. Kolompár verte le a lakatot a pince ajtajáról, és részt vett Neményi kihozatalában, akit a tömeg a tanácsháza előtt agyonvert. Kolompárt másnap este őrizetbe vette a rendőrség, és többekkel együtt előállították Kecskemétre, a megyei ügyészségre, ahonnan társaival együtt október 30-án szabadult. Ezt követően átköltözött felesége családjához Kiskundorozsmára, november végén ott vették őrizetbe.

A per középpontjában Neményi Józsefnek, a kiskunmajsai községi tanács funkcionáriusának 1956. október 27-i agyonverése és azzal összefüggésben az aznapi tüntetés állt. Patyi és társai ügyében a nyomozás az áldozat özvegyének 1956. november 12-én, a kiskunfélegyházi kapitányságon tett feljelentésével vette kezdetét. Mivel a Neményi megöléséhez vezető tüntetés fő hangadóinak tekintett személyek Nyugatra menekültek, a funkcionáriust agyonverő tömeg tagjait pedig a szervek nem tudták azonosítani (arra kísérletet sem tettek), azokat vonták eljárás alá, akik valamilyen körülménynél fogva szemet szúrtak a hatóságoknak, vagyis azonosíthatók voltak. Patyi Istvánt és Kolompár Mátyást még november végén őrizetbe vették. A Bács-Kiskun megyei rendőrség politikai nyomozó osztálya december közepére befejezte a vizsgálatot, és ügyüket vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. Az év végére elkészült vádiratban szándékos emberölés vádja szerepelt. A rendőrség a megyei bíróság január elején megtartott előkészítő ülésével nagyjából egy időben őrizetbe vette Pekó Istvánt, akinek az ügyét pótvádirattal a perhez kapcsolták. Miután a tárgyaláson több vallomásban felmerült, hogy Koncz Sándor is részt vett Neményi bántalmazásában, február 21-én, tanúvallomása megtételét követően őt is őrizetbe vették, és első fokon külön perben elítélték. A két pert a Legfőbb Ügyészség indítványára egyesítették, és a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa elé utalták. A megyei bíróság szándékos emberölés bűntettében marasztalta el a vádlottakat, s ennek megfelelően határozott időtartamú börtönnel sújtotta őket. Az ítélet kihirdetését követően született meg a Legfelsőbb Bíróság azon állásfoglalása, amely szerint ötvenhatos ügyekben nem szándékos emberölés, hanem az előre megfontolt szándékot feltételező gyilkosság címén kell elítélni mindazokat, akik halállal végződő cselekményben vettek részt. Ezen dokumentum, valamint a népbírósági rendeletnek a szigorúbb ítéletet előíró passzusai alapján Patyi Istvánt, Kolompár Mátyást és Pekó Istvánt másodfokon halálra, Koncz Sándort pedig életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A népbíróság a népi demokratikus államrend elleni bűncselekményben is bűnösnek találta a vádlottakat. A három halálra ítéltet 1957. október 10-én a kecskeméti megyei börtön udvarán kivégezték.