Perek

Vádlottak: 1180 / 1734

1913. 11. 24. Kiskunmajsa — 1957. 10. 10. Kecskemét

Foglalkozása a peres iratok szerint: kőműves

A négy polgári elvégzése után kőművesnek tanult. Kezdetben apja mellett dolgozott, majd önállósította magát, később pedig állami építővállalatoknál lett brigádvezető. 1952-ben kisebb ingóságok eltulajdonítása címén perbe fogták, védekezését izgatásnak minősítették, és három év börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben amnesztiával szabadult. A következő évben munkahelyével került perbe. Hét hónap börtönbüntetésre ítélték, de miután kiderült, hogy alappal vádolta a vállalat vezetőit adminisztratív visszaélésekkel és hűtlen kezeléssel, két hónap után szabadlábra helyezték. A forradalom kitörésekor a Mohácsi-szigeten dolgozott, az árvíz utáni helyreállítási munkákban vett részt. 1956. október 26-án hétvégére hazautazott Kiskunmajsára. Másnap megtekintette az állat- és kirakodóvásárt, közben több ismerősével borozott. Még délelőtt csatlakozott a tüntetéshez, ő vitte a tanácsházáról levett zászlót. Tagja volt annak a csoportnak, amely a lakásáról a tanácsházára hurcolta Neményi József tanácsi funkcionáriust, akit aztán utóbbi épület előtt többen bántalmaztak. Miután Neményi kiszabadult a tömeg szorításából, a tanácsháza egyik irodájában bújt el, majd bezárták a pincébe. Eközben a tüntetők, köztük Patyi, kezében a zászlóval, a pártházhoz mentek a párttitkárért, majd miután ott senkit sem találtak, visszatértek a tanácsházához. Miután Neményit felhozták a pincéből, a tömeg agyonverte. Patyi még novemberben visszament a Mohácsi-szigetre dolgozni. Amikor november 27-én visszatért Kiskunmajsára, őrizetbe vették, és előzetes letartóztatásba helyezték.

A per középpontjában Neményi Józsefnek, a kiskunmajsai községi tanács funkcionáriusának 1956. október 27-i agyonverése és azzal összefüggésben az aznapi tüntetés állt. Patyi és társai ügyében a nyomozás az áldozat özvegyének 1956. november 12-én, a kiskunfélegyházi kapitányságon tett feljelentésével vette kezdetét. Mivel a Neményi megöléséhez vezető tüntetés fő hangadóinak tekintett személyek Nyugatra menekültek, a funkcionáriust agyonverő tömeg tagjait pedig a szervek nem tudták azonosítani (arra kísérletet sem tettek), azokat vonták eljárás alá, akik valamilyen körülménynél fogva szemet szúrtak a hatóságoknak, vagyis azonosíthatók voltak. Patyi Istvánt és Kolompár Mátyást még november végén őrizetbe vették. A Bács-Kiskun megyei rendőrség politikai nyomozó osztálya december közepére befejezte a vizsgálatot, és ügyüket vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. Az év végére elkészült vádiratban szándékos emberölés vádja szerepelt. A rendőrség a megyei bíróság január elején megtartott előkészítő ülésével nagyjából egy időben őrizetbe vette Pekó Istvánt, akinek az ügyét pótvádirattal a perhez kapcsolták. Miután a tárgyaláson több vallomásban felmerült, hogy Koncz Sándor is részt vett Neményi bántalmazásában, február 21-én, tanúvallomása megtételét követően őt is őrizetbe vették, és első fokon külön perben elítélték. A két pert a Legfőbb Ügyészség indítványára egyesítették, és a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa elé utalták. A megyei bíróság szándékos emberölés bűntettében marasztalta el a vádlottakat, s ennek megfelelően határozott időtartamú börtönnel sújtotta őket. Az ítélet kihirdetését követően született meg a Legfelsőbb Bíróság azon állásfoglalása, amely szerint ötvenhatos ügyekben nem szándékos emberölés, hanem az előre megfontolt szándékot feltételező gyilkosság címén kell elítélni mindazokat, akik halállal végződő cselekményben vettek részt. Ezen dokumentum, valamint a népbírósági rendeletnek a szigorúbb ítéletet előíró passzusai alapján Patyi Istvánt, Kolompár Mátyást és Pekó Istvánt másodfokon halálra, Koncz Sándort pedig életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A népbíróság a népi demokratikus államrend elleni bűncselekményben is bűnösnek találta a vádlottakat. A három halálra ítéltet 1957. október 10-én a kecskeméti megyei börtön udvarán kivégezték.