Perek

Vádlottak: 1188 / 1734

1914. 10. 04. Budapest — 1957. 10. 10. Kecskemét

Foglalkozása a peres iratok szerint: földműves napszámos

Napszámos szülők egyetlen gyermekeként született. Az elemi iskola elvégzése után rögtön dolgozni kezdett, először cselédként, majd napszámosként. 1943-ban megnősült, házasságából hét gyermeke született. 1948-tól négy hold kishaszonbérleten kezdett gazdálkodni, de azt 1950-ben feladni kényszerült. Ezt követően építkezéseken tevékenykedett segédmunkásként vagy állami gazdaságoknál mezőgazdasági munkásként. A forradalom kitörésekor a mátételki állami gazdaságban dolgozott. 1956. október 27-én munkahelyéről ment be a kiskunmajsai az állat- és kirakodóvásárra. A tanácsháza előtt csatlakozott a tüntetéshez, az épület faláról ő verte le a népköztársasági címeres táblát. Tagja volt annak a csoportnak, amely lakásáról a tanácsházára vitte Neményi József tanácsi funkcionáriust, akit aztán utóbbi épület előtt többen bántalmazták. Miután Neményi kiszabadult a tömeg szorításából, a tanácsháza egyik irodájában bújt el, majd bezárták a pincébe. Eközben a tüntetők, köztük Pekó, a pártházhoz mentek a párttitkárért, majd miután ott senkit sem találtak, visszatértek a tanácsházához. Miután Neményit felhozták a pincéből, a tömeg agyonverte. Másnap beválasztották a község forradalmi tanácsába, nemzetőr lett. Éjjel másokkal együtt őrizetbe vették, és bevitték Kecskemétre, a megyei ügyészségre. Október 30-án szabadon engedték. November 12-én Kiskunhalasra, majd onnan Kalocsára költözött, december 31-én tért vissza Kiskunmajsára, ahol azonnal őrizetbe vették.

A per középpontjában Neményi Józsefnek, a kiskunmajsai községi tanács funkcionáriusának 1956. október 27-i agyonverése és azzal összefüggésben az aznapi tüntetés állt. Patyi és társai ügyében a nyomozás az áldozat özvegyének 1956. november 12-én, a kiskunfélegyházi kapitányságon tett feljelentésével vette kezdetét. Mivel a Neményi megöléséhez vezető tüntetés fő hangadóinak tekintett személyek Nyugatra menekültek, a funkcionáriust agyonverő tömeg tagjait pedig a szervek nem tudták azonosítani (arra kísérletet sem tettek), azokat vonták eljárás alá, akik valamilyen körülménynél fogva szemet szúrtak a hatóságoknak, vagyis azonosíthatók voltak. Patyi Istvánt és Kolompár Mátyást még november végén őrizetbe vették. A Bács-Kiskun megyei rendőrség politikai nyomozó osztálya december közepére befejezte a vizsgálatot, és ügyüket vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. Az év végére elkészült vádiratban szándékos emberölés vádja szerepelt. A rendőrség a megyei bíróság január elején megtartott előkészítő ülésével nagyjából egy időben őrizetbe vette Pekó Istvánt, akinek az ügyét pótvádirattal a perhez kapcsolták. Miután a tárgyaláson több vallomásban felmerült, hogy Koncz Sándor is részt vett Neményi bántalmazásában, február 21-én, tanúvallomása megtételét követően őt is őrizetbe vették, és első fokon külön perben elítélték. A két pert a Legfőbb Ügyészség indítványára egyesítették, és a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa elé utalták. A megyei bíróság szándékos emberölés bűntettében marasztalta el a vádlottakat, s ennek megfelelően határozott időtartamú börtönnel sújtotta őket. Az ítélet kihirdetését követően született meg a Legfelsőbb Bíróság azon állásfoglalása, amely szerint ötvenhatos ügyekben nem szándékos emberölés, hanem az előre megfontolt szándékot feltételező gyilkosság címén kell elítélni mindazokat, akik halállal végződő cselekményben vettek részt. Ezen dokumentum, valamint a népbírósági rendeletnek a szigorúbb ítéletet előíró passzusai alapján Patyi Istvánt, Kolompár Mátyást és Pekó Istvánt másodfokon halálra, Koncz Sándort pedig életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A népbíróság a népi demokratikus államrend elleni bűncselekményben is bűnösnek találta a vádlottakat. A három halálra ítéltet 1957. október 10-én a kecskeméti megyei börtön udvarán kivégezték.