Perek

Vádlottak: 86 / 1734

1925. 06. 09. Arad — 1958. 04. 22. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: csatornatisztító

Aradon született, földművescsaládban. Az első bécsi döntést követően Budapestre költözött. Több szakma tanulásába is belefogott, de egyiket sem fejezte be. Apja alkoholista volt, anyja mosásból igyekezett eltartani a családot, Baloghot az utca nevelte. 1945-ben jelentkezett a demokratikus hadseregbe, de egy hónap után leszerelték. 1946-ban lopásokért másfél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követően pincérként dolgozott. 1949-től élt együtt majdani feleségével, aki addig örömlány volt, de csak 1951-ben házasodtak össze. Még abban az évben két szovjet katona molesztálta a feleségét, akikkel Balogh összeverekedett. Cselekményét a bíróság izgatásnak minősítette, és zárt tárgyaláson három év börtönre ítélték. 1953. január 1-jén büntetése egyharmadának elengedésével, feltételesen szabadult. Csatornatisztítóként helyezkedett el, hamarosan brigádvezető lett. A forradalom kitörésekor a mezőtúri honvédlaktanyában dolgozott a brigádjával, csak a fegyverszünet után tért vissza Budapestre. Október 31-én – az előző nap a Köztársaság téren látottak hatására – csatlakozott a Baross téren megalakuló rendfenntartó nemzetőregységhez, annak egyik meghatározó vezetője lett. November 1-jén a Deák téri parancsnokságon ő vette át az egység részére a kitöltetlen, de Kopácsi Sándor által aláírt igazolványokat. November 4-én a Baross téren felvette a harcot a támadó szovjet csapatokkal. Légnyomást kapott, a Péterfy Sándor Utcai Kórházban ápolták. Felgyógyulása után egy ideig részt vett a sebesültek körüli teendőkben. November 27-én feleségével együtt Bécsbe menekült. Ott felvette a kapcsolatot az emigránsok Pásztor Gyula vezette csoportjával (Pásztor a forradalom idején a Baross téri nemzetőrség egyik parancsnoka volt). Pásztor megbízásából többször visszatért Magyarországra, hogy tárgyaljon a harcot továbbra is vállalókkal, elsősorban a Baross téri nemzetőrség volt parancsnokával, Nickelsburg Lászlóval. 1957. február 6-án majdani pertársával, Gerlei Józseffel Székesfehérvárra indult, amikor a vonaton igazoltatták, majd őrizetbe vették őket. A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára

A pert három ügyből szerkesztette egybe a politikai rendőrség, amely ötvennyolc letartóztatott gyanúsított ellen folytatott vizsgálatot. Közülük került ki a perben elítélt tizenhat vádlott. Az egyik ügy gyanúsítottjai azok voltak, akik a forradalom idején részt vettek a Péterfy Sándor Utcai Kórházban alakult önkéntes mentőszolgálat tevékenységében (Péch Géza, Budai Béla, Tóth Tamás és Lambrecht Miklós). A másik csoport tagjai medikusként tevékenykedtek, akik a forradalom idején beléptek az orvosi egyetemen alakult nemzetőrségbe, és november 4. után a II. számú női klinikán laktak, annak őrzésében, védelmében vettek részt (Békési Béla, Rácz József és Atzél Endre). A harmadik csoport gyanúsítottjai Baross tériek voltak, akik a fegyveres harc bukása után Bécsbe menekültek (Balogh László, Tokai István, valamint – érintőlegesen – Gerlei József). A három ügyet a Baross téri nemzetőrség egyik volt vezetője, Pásztor Gyula nevével fémjelezhető bécsi szervezkedésen keresztül kapcsolták össze. Balogh és Gerlei 1956 végén, majd 1957 elején különféle homályos célokkal és feladatokkal többször visszatértek Bécsből, és itthon kapcsolatot kerestek azokkal, akiket a forradalom idején ismertek meg. Elsődlegesen Nickelsburg Lászlóval, a Baross téri nemzetőrség egykori parancsnokával, de ő 1956 decemberétől mindentől és mindenkitől határozottan elzárkózott. Baloghéknak Csontos Erzsébet révén (aki 1956 végén elhagyta az országot) sikerült felvenniük a kapcsolatot egyfelől Péch Gézával és rajta keresztül a Péterfy önkéntes mentőszolgálatának más tagjaival, másfelől a II. számú női klinikán lakó medikus nemzetőrökkel, akikkel irreális terveket szőttek az ellenállás ébren tartására és fokozására. A büntetőeljárásban feltárt tényállás szerint a szervezkedés hazai vezetője Péch Géza volt, aki azonban nemcsak vezető szerepét, de azt is mindvégig tagadta, hogy tagja lett volna bármiféle konspirációnak. Az állítólagos összeesküvők beszélgetéseken és tervezgetéseken túl semmit sem tettek céljaik előmozdítására. Az ügyet első és másodfokon is népbírósági tanács tárgyalta. Első fokon a Tutsek Gusztáv vezette tanács egyedül Balogh Lászlót sújtotta a legsúlyosabb büntetéssel, aki a hűtlenségnek minősített szervezkedésen túl a szovjet csapatok elleni fegyveres harcban is részt vett. Péch Géza, Gerlei József és Békési Béla életfogytiglani ítéletét a Borbély János vezette tanács súlyosította halálbüntetésre.