Perek

Vádlottak: 128 / 1734

1926. 11. 03. Makó — 1958. 04. 22. Budapest

Születési név: Békési Béla Károly

Foglalkozása a peres iratok szerint: orvostanhallgató

A gimnáziumi érettségi után a Ganz Villamossági Gépgyárban kezdett dolgozni segédmunkásként, de hamarosan áthelyezték adminisztratív munkakörbe. 1951-től a baleseti kórházban, később az Uzsoki utcai kórházban és a II. számú női klinikán dolgozott műtősként. Ugyanebben az évben megnősült, házasságából egy gyermeke született. 1953-ban felvették az orvosi egyetemre, 1956-ig három tanévet végzett el. Tagja volt a DISZ-nek. 1956. október 23-án részt vett az egyetemisták tüntetésén. Október 28-án belépett az orvosi egyetemen szervezett nemzetőrségbe, a II. számú női klinika őrzésére osztották be. (1953 óta, mióta elvált a feleségétől, ott lakott.) November 4-én megakadályozta, hogy fegyveresek a klinika épületéből vegyék fel a harcot a szovjet csapatokkal, az ott hagyott fegyvereket a hullaház szellőzőjébe rejtette. Társaival véradást szerveztek, és gondoskodtak a sebesültek ellátásáról. November közepén menedéket adtak Csontos Erzsébetnek. Az ő hatására röplapokat kezdtek készíteni és terjeszteni, majd Gáli József és Obersovszky Gyula őrizetbe vételét követően Csontos rávette a medikusokat, hogy folytassák az Élünk című lap megjelentetését. Decemberben Békési rajta keresztül ismerte meg Balogh Lászlót, akivel többször beszélt a harc folytatásának, az ellenállásnak a lehetőségeiről. December végén Csontossal együtt Ausztriába próbált szökni, de őt feltartóztatták a határon. A győri hazatelepítő központban kihallgatták, majd visszaküldték Budapestre. Januárban még több alkalommal találkozott majdani pertársaival, Balogh Lászlóval és Gerlei Józseffel, de a tervezgetésen és beszélgetéseken ekkor sem jutottak túl. 1957. február 11-én a női klinikán vették őrizetbe. A tárgyaláson idegsokkot kapott, nem tudta folytatni vallomását. A védelem hiába kérte a tárgyalás elnapolását, azt az ügyész indítványára elutasították. A szóbeliség elvének megsértésével felolvasták a rendőrségi vallomásait, azokhoz rövid észrevételeket fűzhetett. A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára

A pert három ügyből szerkesztette egybe a politikai rendőrség, amely ötvennyolc letartóztatott gyanúsított ellen folytatott vizsgálatot. Közülük került ki a perben elítélt tizenhat vádlott. Az egyik ügy gyanúsítottjai azok voltak, akik a forradalom idején részt vettek a Péterfy Sándor Utcai Kórházban alakult önkéntes mentőszolgálat tevékenységében (Péch Géza, Budai Béla, Tóth Tamás és Lambrecht Miklós). A másik csoport tagjai medikusként tevékenykedtek, akik a forradalom idején beléptek az orvosi egyetemen alakult nemzetőrségbe, és november 4. után a II. számú női klinikán laktak, annak őrzésében, védelmében vettek részt (Békési Béla, Rácz József és Atzél Endre). A harmadik csoport gyanúsítottjai Baross tériek voltak, akik a fegyveres harc bukása után Bécsbe menekültek (Balogh László, Tokai István, valamint – érintőlegesen – Gerlei József). A három ügyet a Baross téri nemzetőrség egyik volt vezetője, Pásztor Gyula nevével fémjelezhető bécsi szervezkedésen keresztül kapcsolták össze. Balogh és Gerlei 1956 végén, majd 1957 elején különféle homályos célokkal és feladatokkal többször visszatértek Bécsből, és itthon kapcsolatot kerestek azokkal, akiket a forradalom idején ismertek meg. Elsődlegesen Nickelsburg Lászlóval, a Baross téri nemzetőrség egykori parancsnokával, de ő 1956 decemberétől mindentől és mindenkitől határozottan elzárkózott. Baloghéknak Csontos Erzsébet révén (aki 1956 végén elhagyta az országot) sikerült felvenniük a kapcsolatot egyfelől Péch Gézával és rajta keresztül a Péterfy önkéntes mentőszolgálatának más tagjaival, másfelől a II. számú női klinikán lakó medikus nemzetőrökkel, akikkel irreális terveket szőttek az ellenállás ébren tartására és fokozására. A büntetőeljárásban feltárt tényállás szerint a szervezkedés hazai vezetője Péch Géza volt, aki azonban nemcsak vezető szerepét, de azt is mindvégig tagadta, hogy tagja lett volna bármiféle konspirációnak. Az állítólagos összeesküvők beszélgetéseken és tervezgetéseken túl semmit sem tettek céljaik előmozdítására. Az ügyet első és másodfokon is népbírósági tanács tárgyalta. Első fokon a Tutsek Gusztáv vezette tanács egyedül Balogh Lászlót sújtotta a legsúlyosabb büntetéssel, aki a hűtlenségnek minősített szervezkedésen túl a szovjet csapatok elleni fegyveres harcban is részt vett. Péch Géza, Gerlei József és Békési Béla életfogytiglani ítéletét a Borbély János vezette tanács súlyosította halálbüntetésre.