1930. 08. 23. Budapest — 1958. 04. 22. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: villanyszerelő
Munkáscsaládban született. A polgári iskola elvégzése után a Ganz Villamossági Gépgyárban lett segédmunkás, közben villanyszerelői képesítést szerzett. 1950-ben megnősült, házasságából két gyermeke született. 1952 végén sorkatonai szolgálatra hívták be. Szökés címén még abban az évben tizennégy havi börtönbüntetésre ítélték, de hat hónap után szabadult. Nem tért vissza alakulatához, az újabb szökésért húsz hónapot kapott. Büntetését a komlói büntetés-végrehajtási munkahelyen töltötte. Szabadulása után levelet írt az amerikai nagykövetségnek, amelyben kémkedésre ajánlkozott. 1956. március 10-én – amikor az előre megbeszélt találkozóra tartott – őrizetbe vették. Hűtlenségért első fokon nyolc, majd jogerősen három év börtönbüntetésre ítélték.
1956-ban a Kozma utcai országos börtönben töltötte a büntetését, november 1-jén szabadult. A többi kiengedett rabbal együtt a Baross térre vitték, ahol a politikai elítélteknek felajánlották, hogy beléphetnek a nemzetőrségbe. Gerlei nem csatlakozott. Egy ismerősével felkereste a Kilián laktanyában Maléter Pált, majd a Deák téri kapitányságon a nemzetőrség főparancsnokát, Király Bélát, akit a Kozma utcai börtönben ismert meg. A Deák térről a Damjanich utcába ment, ahol részt vett a politikai foglyok nagygyűlésén. November 11-én értesítették, hogy egyéni amnesztiát kapott, elengedték büntetésének hátralevő részét. Ezt követően az oroszlányi bányában kezdett dolgozni. December elején Ausztriába szökött, majd számos alkalommal visszatért, hogy családját is kivigye, de ez többszöri próbálkozásra sem sikerült. Budapesten véletlenül találkozott majdani pertársával, Balogh Lászlóval, aki bevonta különféle megbeszélésekbe. 1957. február 6-án vele együtt igazoltatták, és vették őrizetbe.
A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára