1930. 05. 07. Budapest — 1958. 04. 22. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: üzemmérnök
Eckhardt Géza néven született, miután szüleit kisgyermekkorában elveszítette, nővére férje, Péch Zoltán gimnáziumi tanár adoptálta. A gimnáziumi érettségi után az állatorvosi egyetemre jelentkezett, de elutasították. Több helyen is gépkocsivezetőként dolgozott. 1951-től a Műegyetem gépészeti karán tanult esti tagozaton (még 1956-ban is). Ugyanabban az évben megnősült, házasságából egy fia született, de feleségével 1955-ben elváltak. Noha a bíróság a feleség hűtlenségének kimondásával bontotta fel a házasságot, a gyermeket az anyának ítélte. Péch ekkor öngyilkosságot kísérelt meg. Még a forradalom előtt, a hatályos ítélet ellenére magához vette a fiát. A forradalom kitörésekor üzemmérnökként tevékenykedett az Ikarusnál.
1956. október 23-án Mátyásföldön dolgozott, nem is tudott a tüntetésről. Este részt vett az egyetemi előadásokon, majd hazament. Október 24-én dolgozni indult, de közlekedés híján nem jutott el a munkahelyére. A belvárosban segített megjavítani egy elromlott gépkocsit, majd bekapcsolódott a sebesültek szállításába. Megalakulásától tagja volt a Péterfy Sándor Utcai Kórházban szerveződött önkéntes mentőszolgálatnak, október 30-án a Köztársaság térről is mentette a sebesülteket. A sebesültek szállításában egészen november 6-ig részt vett. Akkor maga is megsebesült, a Péterfy-kórházban kapott ellátást. November 8-án egy razzia során őrizetbe vették, de 14-én szabadon engedték. Akkor tudta meg, hogy volt felesége fiával együtt elhagyta az országot. Vallomásai szerint legalább részben azért csatlakozott Csontos Erzsébet társaságához, hogy a segítségükkel kijusson külföldre, és megtalálhassa a fiát. 1957. január közepén kijutott Bécsbe. Amikor onnan egy uszályon megbújva visszatért, február 10-én őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték. Ügye azonnal a politikai rendőrséghez került.