Foglalkozása a peres iratok szerint: hivatásos katona őrnagyi rangban

Apja kovácsmester, majd napszámos volt. Az elemi után kovácsnak tanult, de szakmájában nem tudott elhelyezkedni, ezért napszámosként dolgozott. 1929-ben részt vett egy tüntetésen, ezért több évig nem kapott állást, alkalmi munkákból élt. 1933-ban behívták katonának. Négy év továbbszolgálatot vállalt, 1939-ben őrmesterként szerelt le. 1941-ben ismét katonának jelentkezett, elvégezte a Veszprém-Jutasi Altisztképző Iskolát. Ebben az évben nősült meg, egy gyereke született. 1944 végén Magyarországon részt vett a harcokban, december 6-án dezertált. 1945. március 1-jén jelentkezett a demokratikus hadseregbe, törzsőrmesterként vették fel. 1947-ben felvették a Kossuth Katonai Akadémiára, miután 1948-ban elvégezte, alhadnagyként avatták tisztté. 1955-ben léptették elő őrnaggyá, ekkor a HM Katonai Tanintézeti Csoportfőnökségén teljesített szolgálatot. 1955. december 1. és 1956. október 10. között elvégezte el a Hunyadi Lövész Tiszti Továbbképző Iskola zászlóaljparancsnoki tanfolyamát. 1945-től tagja volt a kommunista pártnak. A forradalom első napjaiban Kiskunhalason volt szabadságon, csak 29-én tért vissza Budapestre. A Petőfi Katonai Akadémián jelentkezett, ez volt a csapatuktól elszakadt katonák budai gyűjtőhelye. Onnan a Rádióhoz ment, ahol a VIII. kerület katonai parancsnokának, Solymosi János alezredesnek a távollétében rangidősként intézkedett és jelen volt elfogott államvédelmisek kihallgatásánál. Október 31. és november 3. között utasításra a Budaörsi úti Zalka Máté Híradó Tiszti Iskolában tartózkodott, november 2-án hivatalosan is Solymosi helyettese lett. A november 4-i második szovjet támadás híre óbudai lakásán érte. Gyalog indult alakulatához, de útközben a Schmidt-kastélyt megszálló 100-120 felkelőhöz csatlakozott. Átvette a parancsnokságot, megszervezte a védelmet. A II. kerületi Forradalmi Bizottmány kérésére utasítást adott a Hármashatár-hegyen lévő határőrségi rádióállomás megsemmisítésére. Ezt a később vele együtt kivégzett Erdősi Ferenc hadnagy és emberei hajtották végre. November 5-én aknavetőkkel és lövegekkel tüzet nyitottak a Bécsi úton vonuló szovjetekre, eredmény nélkül. E napon került a csoporthoz az Újlaki Téglagyár fegyveresei közül az ugyancsak vele együtt kivégzett Csíki Lajos hadnagy, aki a felderítőtisztje lett. Késő este belátta, hogy kilátástalan a további küzdelem, és hazament. November 10. után jelentkezett a Petőfi Katonai Akadémián, de mert nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, 16-án leszerelték. Gyerekkori álmát megvalósítva mozdonyvezető-gyakornoknak állt, 1957. május 31-i őrizetbe vételéig a MÁV-nál dolgozott.