Pércsi Lajos tartalékos őrnagyot 1957. május 31-én, a vele együtt halálra ítélt Erdősi Ferenc hadnagyot augusztus 13-án, Csíki Lajos hadnagyot pedig szeptember 17-én helyezték előzetes letartóztatásba. A per célja elsősorban az óbudai Schmidt-kastélyból fegyveres harcot vívó katonák és felkelők elítélése volt. Pércsi Lajos és hat társa ügye részét képezte mind a kerületi ellenállócsoportokkal szembeni, mind pedig a hadseregen belüli megtorlásnak. Különösen nagy hangsúlyt kapott a vádak között a határőrség hármashatár-hegyi rádióállomásának felrobbantása, amivel egy időre megbénították az elsők között Kádár mellé álló határőr-parancsnokság és más csapatok közötti kommunikációt.
A Budapesti Katonai Bíróság 1958. február 28-án Pércsi Lajost a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, valamint felbujtói minőségben, robbantással elkövetett társadalmi tulajdon elleni bűntett vádjával halálra ítélte. Védekezését, amely szerint nem ő hozta létre a felkelőcsoportot a Schmidt-kastélyban, mivel az már létezett, amikor ő odakerült, az ő célja csupán a fegyelmezetlenségek megakadályozása volt, a bíróság figyelmen kívül hagyta. Hasonlóan visszautasította védekezését, amely szerint felsőbb parancsra adott utasítást a hármashatár-hegyi adó felrobbantására.
Csíki Lajosra a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, bűnsegédi minőségben elkövetett gyilkosság és gyilkossági kísérlet vádjával szabták ki ugyanazt az ítéletet, mint Pércsi őrnagyra. Őt úgy ítélte el a hadbíróság szervezkedés vezetése címén, hogy az ügyészség ezt a vádat tárgyalás közben elejtette. Csíki csak a nyomozás során vallotta magát parancsnoknak, később mindig arra hivatkozott, hogy ezt a vallomását kényszer hatására tette. Azt is tagadta, hogy november 7-én ő adott volna parancsot a támadásra. Vallomása szerint az a felkelők öntevékeny akciója volt.
Erdősi Ferencet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, bűnsegédi minőségben elkövetett gyilkosság és robbantással elkövetett társadalmi tulajdon elleni bűntett vádjával ítélték halálra. Hiába hivatkozott arra a bíróságon, hogy korábbi vallomásait kényszer hatására tette, a tényállást azok alapján állapították meg. Az ítélet indoklása külön kiemelte, hogy cselekményükkel katonaként esküszegővé is váltak, és a környék miattuk szenvedett különösen nagy károkat. Súlyosító körülményként értékelték, hogy november 4. után „támadtak” a szovjet katonákra, amikor már nyilvánvaló kellett volna legyen, hogy Magyarországon „ellenforradalom” zajlik.
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa május 8-án helybenhagyta a halálos ítéleteket. Társaik egy évtől életfogytig tartó büntetéseket kaptak. A halálos ítéleteket két nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán hajtották végre. |