Perek

Vádlottak: 759 / 1075

1913. 07. 24. Kiskundorozsma — 1957. 04. 08. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: villanyszerelő

Munkáscsaládban született. A négy elemi elvégzése után azonnal munkába állt. Egy ideig téglagyárban dolgozott, később kitanulta a villanyszerelő szakmát. A forradalom előtt és alatt az Óbudai Gránitgyárban, majd az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban dolgozott, a forradalmi eseményekben nem vett részt. 1953 óta közös háztartásban élt Varga Gyulánéval, akinek három gyermekét is a nevére vette. Később az asszony elmondása szerint megromlott a viszonyuk, a férfi gyakran italozott, ilyenkor őt és a gyerekeket is bántalmazta. A forradalom idején végig a lakásán tartózkodott, sem tüntetéseken, sem fegyveres harcokban nem vett részt. 1957. január közepén egy ismerősétől átvett „megőrzésre” egy géppisztolyt. Miután élettársa tudomást szerzett a fegyverről, bejelentette a munkahelyén. A X. kerületi nyomozók a március 16-án tartott házkutatás során megtalálták a fegyvert, Pólya pedig előzetes letartóztatásba került. Személyét a nyomozás alatt összefüggésbe hozták egy ellenforradalmi szervezkedéssel, és azzal is meggyanúsították, hogy a géppisztollyal karhatalmistákra akart vadászni, és ehhez a házuk tetején található cserepeket is kibontotta.

Pólya Ferenc Sándor lakásán 1957. március 16-án az élettársa bejelentése nyomán tartottak házkutatást. Ennek során egy géppisztolyt és lőszereket találtak, így azonnal őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték. A X. kerületi kapitányság nyomozói azzal gyanúsították, hogy ellenforradalmi csoport tagja volt, és karhatalmisták ellen akarta használni a géppisztolyt. Ehhez, hogy jobb pozícióból lőhessen a célpontjaira, a házuk tetőcserepeit is megbontotta. Mivel a bizonyítékok rendelkezésre álltak, az érvényben lévő statárium miatt katonai bíróság elé utalták az ügyét. Pólya a tárgyaláson nem tagadta a fegyverrejtegetést. Azzal védekezett, hogy a géppisztolyt november vagy december (ennek tisztázására a hatóságok nem törekedtek) közepén egy ismerősétől vette át „megőrzésre”, azzal semmilyen célja nem volt, nem is használta soha. Emellett hivatkozott arra, hogy a rendőrségen bántalmazták. A tetőcserepek kibontásával kapcsolatos vádakat élettársa cáfolta meg, mondván, Pólya azokat egy beázás kijavítása miatt szedte le. Budapest Helyőrség Katonai Bírósága az 1957. március 21-én megtartott tárgyaláson fegyver- és lőszerrejtegetés címén halálra ítélte. Az eljárás során Pólya szervezkedésben való részvétele mellett azt sem sikerült bizonyítani, hogy ellenforradalmi csoport tagja lett volna. Ügye ugyanakkor alkalmas volt arra, hogy a gyakorlatilag nem létező Márciusban Újra Kezdjük „mozgalom” elleni fellépést indokolják. Miután az Elnöki Tanács 1957. április 8-án elutasította a kegyelmi kérvényét, még aznap kivégezték a Budapesti Országos Börtön udvarán.