Perek

Vádlottak: 1220 / 1734

1934. 05. 17. Budapest — 1957. 11. 07. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: vontatójárművezető

Az általános iskola elvégzése után gyári munkásként dolgozott, 1952-től a csepeli vasműben. Háromszor nősült, harmadik házasságából egy gyermeke is született. 1954 novemberében vonult be sorkatonai szolgálatra, egy hónappal később öngyilkosságot kísérelt meg. 1956. október 25-én egy nagyobb tüntetőcsoporttal Csepelről a Belváros felé indult. A Kilián laktanyánál csatlakozott a fegyveresekhez, és aznap délután velük vett részt a szovjetek elleni fegyveres harcban. November 4-ét követően segédkezett a sebesültek mentésében, majd még novemberben felvette a munkát. December 6-án a Keleti pályaudvarnál csatlakozott az ellentüntetéshez, amelyet szovjet katonák és karhatalmisták vertek szét. Az 1957. január 11-i csepeli megmozduláson kétszer is beszédet mondott, arra biztatta az embereket, hogy ne féljenek a karhatalomtól, követeléseiknek tüntetéssel adjanak nyomatékot. Néhány nappal később a feleségével együtt Nyugatra indult, de a határ közelében őrizetbe vették őket.

Preszmajer Ágostont feleségével együtt 1957. január közepén a mosonszentjánosi határőrőrs vette őrizetbe. A politikai rendőrség budapesti vizsgálati osztálya két héttel később határozatot hozott az előzetes letartóztatás és a nyomozás elrendeléséről. Az eljárás középpontjában az a vád állt, hogy Preszmajer 1957. január 11-én a csepeli tüntetést kihasználva kísérletet tett egy újabb „ellenforradalmi felkelés” kirobbantására. Ehhez kapcsolódott a vádak másik csoportja: október 24-től november 9-ig részt vett a fegyveres harcokban a Corvin köz környékén, a Rákóczi térnél, végül a Royal szállónál; emellett a fegyverszünet idején ő tartotta a kapcsolatot Maléter Pál és a felkelőcsoportok között; a fegyveres harc lezárultát követően pedig egy újabb felkelés kirobbantásán dolgozott. Preszmajert négy olyan fiatallal vonták egy perbe, akiket nem is ismert. Ellenük kizárólag fegyverrejtegetés vádjával folyt eljárás. A két ügyet azzal kapcsolták össze, hogy a fiatalok által rejtegetett egyik pisztoly korábban Preszmajeré volt. Ellenük 1957. május elején indult meg a nyomozás, éppen, amikor Preszmajer ügyében befejeződött. Az ügyet a gyorsított eljárás rendelkezései szerint tárgyalták. Ez lehetővé tette, hogy az ügyészség ne készítsen vádiratot, hanem csak egy feljegyzésben összegezze a nyomozás eredményeit. A dokumentum május 20-án érkezett meg a bíróságra, és a Halász Pál vezette tanács már másnap megkezdte az ügy tárgyalását. A május 22-én kihirdetett ítélet Preszmajert halálbüntetéssel, társait a vádhoz képest súlyos börtönbüntetéssel sújtotta. Preszmajer fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette népbírósági tanácsa, társaiét pedig a gyorsított eljárás szablyai szerint eljáró, Molnár László vezette tanács utasította el.