Perek

Vádlottak: 498 / 1734

1938. 10. 15. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Preszmajer Ágostont feleségével együtt 1957. január közepén a mosonszentjánosi határőrőrs vette őrizetbe. A politikai rendőrség budapesti vizsgálati osztálya két héttel később határozatot hozott az előzetes letartóztatás és a nyomozás elrendeléséről. Az eljárás középpontjában az a vád állt, hogy Preszmajer 1957. január 11-én a csepeli tüntetést kihasználva kísérletet tett egy újabb „ellenforradalmi felkelés” kirobbantására. Ehhez kapcsolódott a vádak másik csoportja: október 24-től november 9-ig részt vett a fegyveres harcokban a Corvin köz környékén, a Rákóczi térnél, végül a Royal szállónál; emellett a fegyverszünet idején ő tartotta a kapcsolatot Maléter Pál és a felkelőcsoportok között; a fegyveres harc lezárultát követően pedig egy újabb felkelés kirobbantásán dolgozott. Preszmajert négy olyan fiatallal vonták egy perbe, akiket nem is ismert. Ellenük kizárólag fegyverrejtegetés vádjával folyt eljárás. A két ügyet azzal kapcsolták össze, hogy a fiatalok által rejtegetett egyik pisztoly korábban Preszmajeré volt. Ellenük 1957. május elején indult meg a nyomozás, éppen, amikor Preszmajer ügyében befejeződött. Az ügyet a gyorsított eljárás rendelkezései szerint tárgyalták. Ez lehetővé tette, hogy az ügyészség ne készítsen vádiratot, hanem csak egy feljegyzésben összegezze a nyomozás eredményeit. A dokumentum május 20-án érkezett meg a bíróságra, és a Halász Pál vezette tanács már másnap megkezdte az ügy tárgyalását. A május 22-én kihirdetett ítélet Preszmajert halálbüntetéssel, társait a vádhoz képest súlyos börtönbüntetéssel sújtotta. Preszmajer fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette népbírósági tanácsa, társaiét pedig a gyorsított eljárás szablyai szerint eljáró, Molnár László vezette tanács utasította el.