Foglalkozása a peres iratok szerint: rádióműszerész

Értelmiségi családban született, apja építészmérnök volt. Hat középiskolai osztály elvégzése után rádióműszerésznek tanult, kitüntetéssel végzett. Az Egyesült Izzónál kezdett dolgozni, majd behívták katonának. Leszerelése után az Orion-gyárban lett műszerész. 1945-től tagja volt a kommunista pártnak. 1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, este ott volt a Kossuth téren is. Október 25-én délután csatlakozott a Margit híd budai hídfőjénél alakult hídőrséghez. A csoport tagjai a Tímár utcai kapitányság lefegyverzésekor jutottak fegyverhez, miután a Frankel Leó utcában megszerezték az esztergomi páncéloshadosztály három páncélosát, amelyeket a más perben halálra ítélt Rémiás Pál hadnagy parancsnoksága alatt küldtek a Sztálin (ma Árpád) híd biztosítására. Bán október 27-én csatlakozott a Széna téri nemzetőregységhez, Szabó János (Szabó bácsi) helyettese lett. Részt vett a Honvédelmi Minisztériumot képviselő küldöttségekkel folytatott fegyverletételi tárgyalásokon. Az egység önállóságával szemben szorgalmazta, hogy rendeljék alá magukat a Király Béla és Kopácsi Sándor vezette Forradalmi Karhatalmi Bizottságnak. Társaival rövid időre őrizetbe vették Szalva János és Kőrösi György határőr ezredeseket, de később jó kapcsolatot alakítottak ki a határőrséggel. November 2-án majdani vezetésével egy negyven fős csoport a nyugati határhoz indult, hogy kötszert és gyógyszert hozzanak a János-kórház részére. (Első, 1956. november 4-i kihallgatásakor Bán azt állította, hogy egy állítólagos győri ellenforradalmi kísérlet leverése volt az út célja.) November 3-án Győrött találkozott Szigethy Attilával, aki biztosította, hogy Győrben nincs ellenforradalmi veszély, egyben megtiltotta a Budapestről érkezett fegyvereseknek, hogy provokálják a Győrszentivánon állomásozó szovjet csapatokat. Bánék Szigethy írásbeli utasítására továbbmentek Szombathelyre, ahol az érintettek nem hajtották végre a belügyminiszter parancsát, amely szerint az államvédelmi tiszteknek jelentkezniük kell az ügyészségen. Bán társaival a szombathelyi határőrlaktanyában szállt meg. Azt másnap reggel a szovjetek harc nélkül elfoglalták, a csoport tagjait pedig foglyul ejtették, és Kárpátaljára deportálták. Bánt december 17-én átadták a magyar hatóságoknak, majd 22-én előzetes letartóztatásba helyezték. Az ügyében a politikai rendőrség Pest megyei osztálya által lefolytatott vizsgálatot 1957. április 24-én viszonylag enyhe vádakkal (izgatás, személyes szabadság megsértése stb.) zárták le, amelyek aztán az ügyészi szakban váltak súlyosakká.