Foglalkozása a peres iratok szerint: vájár

Munkáscsaládban született, az elemi iskola elvégzése után azonnal dolgozni kezdett. 1940-ben korengedménnyel jelentkezett katonának, katonazenész szeretett volna lenni, de az utászokhoz került, és 1941-ben kivitték a keleti frontra. 1943-ben leszerelt, de a következő évben ismét behívták. 1944-ben megszökött, és a háború végéig katonaszökevényként bujkált. 1945-ben belépett a kommunista pártba, de 1947-ben kizárták. Gyakran váltogatta a munkahelyét, általában segéd- vagy alkalmi munkásként helyezkedett el. 1953-ban Tatabányán vájárként kezdett dolgozni, de a következő évben egy bányaszerencsétlenséget követően elbocsátották. Nős volt, házasságából egy gyermeke született. A forradalom kitörésekor a pilisszentiváni bányában dolgozott. 1956. október 30-án csatlakozott a Pilisszentivánon főként bányászokból és Komárom–Esztergom megyei fegyintézetekből szabadult rabokból alakult nemzetőrséghez. Másnap, október 31-én együtt utaztak fel Budapestre, és beolvadtak a Széna téri nemzetőrségbe, amelyen belül Czimer majdani pertársa, Rusznyák László vezetésével külön egységet alkottak. A parancsnokság még aznap átköltözött a kormányőrség Maros utcai laktanyájába. Czimer november első napjaiban részt vett a felhívásra nem jelentkező államvédelmisek felkutatásában, és Maros utcában történő előállításában. A csoport tagjai november 1-jén Csolnokra mentek, hogy kiengedjék az elítélteket az ottani büntetés-végrehajtási munkahelyről, de a rabok már napokkal korábban kiszabadultak. Őrizetbe vettek két felügyelőt, és az ott maradt fegyvereket beszállították a Maros utcai parancsnokságra. November 2-án Czimer majdani pertársa, Bán Róbert vezetésével a nyugati határhoz indultak, hogy kötszert és gyógyszert hozzanak a János-kórház részére, de Győrben nem kaptak engedélyt a határ átlépéséhez, Szigethy Attila Szombathelyre küldte őket. Ott a határőrlaktanyában szálltak meg, amelyet másnap reggel a szovjetek harc nélkül elfoglaltak, Bán csoportját pedig foglyul ejtették, és Kárpátaljára deportálták. Czimert december 9-én átadták a magyar hatóságoknak, de nem került szabadlábra, december 22-én pedig előzetes letartóztatásba helyezték. Az ügyében a politikai rendőrség Pest megyei osztálya által lefolytatott vizsgálatot 1957. április 24-én viszonylag enyhe vádakkal (izgatás, személyes szabadság megsértése stb.) zárták le, amelyek aztán az ügyészi szakban váltak súlyosakká. A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára