Perek

Vádlottak: 369 / 1075

1913. 03. 15. Békéscsaba

Foglalkozása a peres iratok szerint: csapatcsillés

A per középpontjában a Széna téri fegyveres csoport tevékenysége állt, annak ellenére, hogy a halálra ítélt vádlottak – Ekrem Kemál kivételével – egyáltalán nem vettek részt a novemberi harcokban, és októberben is akkor kerültek a Széna térre, amikor az ottani egység már fegyverszüneti tárgyalást folytatott a Honvédelmi Minisztérium megbízottaival. A per másfelől a felkelők nyugati, elsősorban az amerikai hírszerzéssel való kapcsolatait, valamint azt volt hivatva bizonyítani, hogy Nyugatról kapták a fegyvereket az „ellenforradalmi felkeléshez”, ám az eljárás ezeket a célokat a megtorláskor elégséges szinten sem tudta teljesíteni. Az öt jogerőre emelt és végrehajtott halálos ítélet kiszabását elsősorban nem a vádlottak cselekedetei (őrizetbe vételek, fegyverszerzés stb.), hanem más tényezők motiválták: a Széna téri csoport híre és ismertsége; az a körülmény, hogy elfoglaltak egy államvédelmi objektumot (a kormányőrség Maros utcai laktanyáját); emellett őrizetbe vettek számos államvédelmi tisztet és sorozott államvédelmi katonát (akik közül egynek sem esett súlyosabb bántódása); végül pedig ők fogták el a legmagasabb rangú pártfunkcionáriust, Marosán Györgyöt. Mindebből a halálra ítélt és kivégzett vádlottak valójában mindössze néhány államvédelmi tiszt őrizetbe vételében vettek részt. A nyomozati szakasz, amelyet a politikai rendőrség Pest megyei osztálya, illetve budapesti vizsgálati osztálya folytatott le, 1957. április–májusban zárult le. Mivel az ügyet gyorsított eljárásra utalták, az ügyészség vádirat helyett mindössze egy rövid feljegyzést készített a nyomozati iratok és a gyanúsítottak hevenyészett kihallgatása alapján. Arra sem ügyeltek, hogy a vádlottak előzetes letartóztatásaként azt a dátumot tüntessék fel, amikor azt a magyar szervek elrendelték: a Szombathelyen elfogott felkelők esetében beleszámították a november 4-től szovjet fogságban eltöltött időt is. Kádár Ignác fővárosi ügyész a tárgyaláson, szóban terjesztette elő a vádat. Az ügyet első fokon a Budapesti Fővárosi Bíróság Halász Pál vezette tanácsa tárgyalta a gyorsított eljárás rendelkezései szerint. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette népbírósága hozott ítéletet 1957. november 23-án. A tanács szótöbbséggel vagy egyhangúlag egyik halálra ítélt vádlottat sem ajánlotta kegyelemre, így rajtuk hat nappal később végrehajtották az ítéletet.

1956.12. 19. — 1957.04. 24.

Vizsgálati szakasz

Gyanúsított

Főkihallgató

Nyomozó szerv

Hugyecz Pál

Nyomozati
cselekmények

Dési János rny. főhadnagy

Társak

1956.12. 22. — 1957.06. 12.

Ügyészségi szakasz

Gyanúsított

Ügyész

Ügyészség

Hugyecz Pál

Intézkedések

dr. Kádár Ignác

Budapest Főváros Ügyészsége

Vádiratban
foglalt vád

Társak

1957.06. 17. — 1957.11. 23.

Bírósági szakasz

Elsőfokú eljárás 1957. 06. 17. — 1957. 07. 29.

Perszám

Eljáró bíróság

Tárgyalás módja

Helyszíne

Tárgyalási napok

Gys.B.II.2383/1957

Budapesti Fővárosi Bíróság gyorsított különtanácsa

nyilvános

Budapest

1957.06.17. , 06.19. , 06.21. , 06.24. , 06.25. , 07.01. , 07.03. , 07.04. , 07.08. , 07.09. , 07.11. , 07.15. , 07.17. , 07.19. , 07.22. , 07.23. , 07.29.

Vádlottak

Bírói tanács

A tárgyaláson eljáró ügyész

IV.

Hugyecz Pál

dr. Halász Pál

tanácsvezető bíró

Kádár Ignác

Társak

Vidó András

népi ülnök

Szabó László