Perek

Perek: 211 / 275

Schiff Jánost 1957. március 29-én vették őrizetbe, miután a házkutatást végző rendőrök egy pisztolyra és lőszerekre bukkantak a lakásán. Az eljárás középpontjában a megtalált fegyver állt, de a bíróság súlyosító körülményként értékelte, és az ítélet tényállási részébe is beemelte, hogy a vádlott tagja volt egy „ellenforradalmi” szervezetnek, a nemzetőrségnek, és hogy november 4. után részt vett a szovjet csapatok elleni fegyveres harcban. A nyomozást a Budapest XXI. Kerületi (csepeli) Rendőrkapitányság politikai osztálya folytatta. Nem tartott sokáig, Schiff a március 30-i kihallgatásán viszonylag részletes beismerő vallomást tett. Mást nem is tehetett, hiszen a nyomozók rendelkezésére állt bűnössége bizonyítéka, a lakásán elrejtett fegyver és lőszer. Ráadásul őrizetbe vétele napján (az nem derül ki egyértelműen az iratokból, hogy előtte vagy utána) egy tanú feljelentéssel egyenértékű vallomást tett ellene. Azt vallotta, hogy amikor – február közepe táján – Schiff lakásán járt, a házigazda a jelenlétében elővette, majd a rejtekhelyre visszatette a pisztolyát és a lőszerét. Gyanússá teszi a vallomást, hogy aszerint Schiff semmi mást nem tett, mint elővette, majd visszatette a fegyvert, ami statárium idején valószínűtlen egy alkalmi ismerős jelenlétében. Ráadásul a tanú a tárgyaláson megerősítette, hogy látott Schiffnél fegyvert, de a vádlott jelenlétében azt mondta, hogy a forradalom idején, amikor Schiff nemzetőr volt. A katonai ügyészség április 8-án készítette el a feljegyzést, amely alapján a másnapi tárgyaláson a Budapesti Katonai Bíróság Kiss István Gábor hadbíró százados vezette tanácsa Schiffet gyorsított eljárásban bűnösnek találta fegyver- és lőszerrejtegetés vádjában, ezért halálra ítélte. A tanács tagjaiból alakult kegyelmi tanács többsége kegyelemre ajánlotta. Sorsa az Elnöki Tanács kezébe került, amely azonban április 20-i ülésén elutasította a kegyelmi kérvényét, majd öt nappal később kivégezték.