Foglalkozása a peres iratok szerint: vájár

Négy polgári iskolai osztály elvégzése után nyomdásznak tanult, de nem sikerült szakmát szereznie, mert a nyomdát, ahol tanonc volt, tulajdonosának zsidó származása miatt bezárták. 1945-ben a vasúthoz került (az édesapja is vasutas volt). 1948-ban lopás vádjával két év fogházra ítélték. Büntetését egy bányában töltötte le, ahol vájári képesítést szerzett. Szabadulása után bányászként kezdett dolgozni, 1952-ben azonban lopásért másfél év börtönre ítélték. Augusztusban megszökött, de elfogták, és büntetését hat hónappal meghosszabbították. 1954 januárjában feltételesen szabadult az állampusztai büntetés-végrehajtási munkahelyről, de még ugyanazon év szeptemberében ismét elítélték: sorozatosan elkövetett lopásokért négy és fél év börtönre. 1956. november 25-én szabadult az edelényi büntetés-végrehajtási munkahelyről, miután büntetése hátralévő idejét feltételesen elengedték. Budapesten megkereste az általa még Edelényben megismert Sipos Zsigmondot, és többször is találkozott vele. Erdész több betöréses lopást követett el Pestlőrincen (ebben a kerületben lakott a rokonainál) és Zuglóban: általában olyan családi házakba tört be tolvajkulccsal, ahol nem tartózkodtak otthon a lakók. A zsákmány nagy részét Sipos húgánál rejtette el. Az ítélet szerint Erdész (és Sipos) a XI. kerületben is több betörést követett el, és január 18-án brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a házban tartózkodó két idős asszonyt. Miután gyilkosság és más köztörvényes cselekmények címén a fővárosi bíróság halálra ítélte, július 11-én társaival, Sipos Zsigmonddal és Bakosi Pállal – akikre ugyancsak a legsúlyosabb büntetést szabták ki – megszökött a bíróság Nagy Ignác utcai börtönéből, de néhány nap múlva elfogták őket. A másodfokú tárgyaláson csak a pestlőrinci és zuglói betörésekről tett beismerő vallomásait tartotta fenn, a többit visszavonta.