Foglalkozása a peres iratok szerint: vasesztergályos

Szüleit korán elvesztette, testvéreivel különböző intézményekbe kerültek állami gondozásba. (Felnőttkorukban megkeresték egymást, húgát vele egy perben ítélték el.) Vasesztergályosnak tanult, 1954-től a szakmájában dolgozott a csepeli vasműben. Tagja volt a kerületi repülőmodellező szakosztálynak. Mivel magatartási problémái miatt egy versenyre készüléskor neki nem adtak motort, lopott egyet magának a szakosztály raktárából. A csepeli bíróság ezért két év börtönbüntetésre ítélte. 1956. november 3-án szabadult az edelényi büntetés-végrehajtási munkahelyről. November 9-én leadott a rendőrségre egy géppisztolyt, letartóztatták, két hétig őrizetben volt a politikai rendőrség Gyorskocsi utcai börtönében. Szabadulása után többször megkeresték ott megismert zárkatársai (köztük olyanok, akik akkor már az ávónak dolgoztak). Nyugatra szökésre biztatták, majd bevonták röpcédulák terjesztésébe, és rávették, hogy kutasson fel eldobott fegyvereket, majd rejtse el azokat. Az ítéletbe foglalt tényállás szerint január 12-én agyonlőtte Bojti Imre karhatalmista őrnagyot, Erdész Józseffel közösen pedig több betörést hajtott végre, hogy így teremtsék elő a szervezkedés anyagi feltételeit. Terhükre rótták, hogy a január 18-án elkövetett betörés során brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a házban tartózkodó két öregasszonyt. A rendőrségi vizsgálat végén elmebetegséget színlelt, azt állította magáról, hogy ő Otto Skorzeny SS-százados, aki a Führer megbízására futárként jött Magyarországra. Az ügyészségen és a fővárosi bíróságon is megtagadta a vallomást. Néhány nappal az ítélethirdetést követően, július 11-én Erdész Józseffel és Bakosi Pállal, két halálra ítélt vádlott-társával megszökött a bíróság Nagy Ignác utcai börtönéből, de néhány nap múlva elfogták őket. A másodfokú tárgyaláson vallomást tett, a vádak többségében ártatlannak vallotta magát. Erdész Józseffel együtt végezték ki a Kozma utcai börtön udvarán. A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára