Perek

Perek: 216 / 275

Soltész Józsefet és Nagy Andrást 1956. december 13-án, a Miskolc mellett található garadnai farakodónál vették őrizetbe a rendőrök. Mindkettejüknél pisztoly volt, és későbbi vallomásuk szerint a Lillafüred környékén bujkáló felkelőkhöz szerettek volna csatlakozni. Soltész Józsefet korábban lopás és rablás miatt többször elítélték. A forradalom kitörésekor is szabadságvesztését töltötte. Nagy Andrással a börtönben ismerkedtek meg, és október végén együtt szabadultak. Soltész novemberben megpróbált Nyugatra szökni, majd visszatért Miskolcra. Ott ismét találkozott Naggyal, és egy, a november 4. utáni miskolci ellenállásban rendkívül zavaros szerepet játszó volt rabtársuktól mindketten kaptak egy-egy pisztolyt. Az ő javaslatára indultak az állítólag a Bükkben rejtőző ellenállókhoz (semmiféle ilyen csoport nem volt a térségben). Az oda vezető úton, a farakodónál rendőrök várták őket. Soltész kezdettől provokáció áldozatának tekintette magát, ezért a vizsgálat kezdetén megtagadta a vallomástételt. Követelte, hogy szembesítsék azzal a rendőrruhás férfival, akitől a pisztolyt kapta, és aki a Bükkbe küldte őket, de indítványát a nyomozók elutasították. Mivel a bizonyítékok rendelkezésre álltak, Nagy és Soltász ügyét rögtönítélő bíróság elé utalták. Budapest Helyőrség Katonai Bírósága 1956. december 15-én fegyver- és lőszerrejtegetés miatt Soltészt és Nagyot is halálra ítélte. Soltészt nem javasolták kegyelemre, így ítélete azonnal végrehajtható volt. Még aznap agyonlőtték a miskolci gyalogsági lőtéren. Nagy András ügyében az Elnöki Tanács döntött. Büntetését december 20-án életfogytig tartó börtönre enyhítették.